Túl 3000-en!!!

Nagyon köszönöm mindenkinek! 2012-ben is itt leszek, irány a 4000-es nézettség!

Látom a négyes határt... már nincs messze.

This is war.

Spoilerveszély!

Mert a fájdalom erőt ad.
Mert a halál lehet megváltás.
Mert ilyenkor érzem igazán, hogy szerelmes vagyok.

És boldog új évet mindenkinek: )

Sorsfordító zenék idén:
  Kagamine Len - Yanderenka: Ami után átírtam a Shadow történetét kábé félidőtől.
  Little Boots - Remedy: Ami segített Selena életébe vinni egy plusz jelenetet. Köszönöm, Selty-chan. 
  Tanaka Atsuko - Izanai: Ugyanez, és még egy kicsit több is a magánéletemben. Felszabadít.
  Paku Romi és KOKIA: Tudnám sorolni, hány számuk segített nehéz helyzetekben, vagy csak egy kicsit átgondolni az életemet.
  Scissor Sisters - I can't decide: Okozott pár vidám percet, amikor tényleg tiszta szívből tudtam nevetni.
  Green Day - 21 guns: Csak egy hete találtam, de ennek köszönhetően is készülni fog pár tömény depresszió rajz. Vagy idén, vagy már jövőre.
  Yoshimasa Hosoya (Nezumi) - Kaze no Requiem: Egyszerűen gyönyörű. Szinte a sírás szélén vagyok tőle.
  Yoshimasa Hosoya - Buna no Mori de: Inukashinak igaza volt - amikor énekel, mindenki, aki hallja, ellazul és megnyugszik.
  2PM - Take off: Életemben nem hallottam még végig, de a szövege megfogott. És köszönhetünk neki egy jó kis táncos vidit. >>link<<
  Children of Distance - Emlékezz rám és Kedves Naplóm: Sírok.
  Fade - One Reason: Továbbra sem bírom a DW-t, de ez a szám megmozgatott szellemileg. Fáj.

Idénre ennyi. BUÉK még egyszer: )

Csak hogy egy kicsit aktív fan is legyek,

megcsinálom nektek a No.6 regény magyar fordítását: ) Vicceltek? Most, hogy egyhónapnyi kutatás után végre megtaláltam az angol verziót online? Még szép!
  Már csak évek kérdése, hogy mikor kerül fel^^ de akkor letölthetőre igyekszem megcsinálni. Csak most. Csak nektek.

Amit ígértem

 Íme a korábban már látott DW-oldal... átirata! A minőségért bocs, kezdő vagyok Péjntben, de remélem, ettől még felismerhető lett a fejemXDXDXD

Ejjde szépen írok... bár annyit hozzátennék, hogy ha ez tényleg megtörténne, (végülis nincs messze 2023) ennyi ruha SE lenne rajtam: ] de milyen szép szadomazo-yaoi-börtönszex lenne abból, ha Holló tényleg megerőszakolná Gantát...

Feladom...

 Ezt a napot senki ne felejtse el. Mert ez az a nap, amikor megnéztem a DW OVA-ját. És döntést hoztam. Ami nem más, mint hogy...
Bírom Senji Kiyomasát!!!

Holló-san vs. Shiro 2.0

Először is: Boldog Karácsonyt mindenkinek, köszi, hogy néha rám szántok 5 percet: )
  Másodszor: a múltkori képen sajna nem látszott jól a felirat, kinagyítani meg nem nagyon lehetett, ahogy Shiro épp "lefegyverzi(:])" Holló-sant, úgyhogy csak most, csak nektek íme a magyar fordítás ugyanabból az oldalból:

 

Ennek egy apró hibája van: nincs rajta az angol fordító megjegyzése: "Most nagyon szeretnék Holló helyében lenni." XD De a lényeg, hogy a nagy Senji Kiyomasa nem bírja a női mellek látványát... (animében aki még nem látta, az képzelje hozzá, milyen hangot adott ki a szóban forgó jelenetnél - gyerekek, én azon dőltem:'D és még rá is szól, hogy ne lengesse a melleitXDXDXD)

U.i.: Viszont amikor megnéztem újra azt a jelenetet, feltűnt valami, ami rohadtul lesokkolt: van ugye az a kleptomán gyerek, Yoh. És ugyanaz a japán hangja, mint Shion-kunnek!!!!O.O

Egy legenda halála

 Ugyanúgy kezdődött, mint máskor. Bekapcsoltam a gépet, e-mailek, blog, fórum, DA. Jelentkezzünk be MSN-re is. Ki van fenn? X, Y, Dani... Dani...? Mi van Tutuval?! Yoko blogja, gyorsan, mit ír??

Tutu meghalt.
... Zoli... ne hülyéskedj... ne... kérlek ne...
De nem hülyéskedik. Én meg a sírás szélén egyensúlyozok... és lassan lehullok a zokogás végtelen szakadékába.

Kyahahahaaa>: D

 Ezerszer hangozattam, hogy mennyire nem bírom a DW-t, de a manga tényleg jobb, mint az anime. Ráadásul azt hiszem, Holló (Senji Kiyomasa) lassan felkerül a toplistám első helyére - gyerekek, ez mekkora arc...

 

Csak itt még két szeme van.

És ebből az oldalból száz, hogy csinálok átrajzolt verziót. Ennyi szórakozás nekem is jár, végülis Holló-san gyenge pontja már megvan:]

Vámpírok, démonok és társaik

 Ezt már muszáj leírnom.
 Nemrég hallottam valakitől, hogy a Vampire Knight túl shoujo. Bárki mondhatja ezt rá, de én még yaoi-pártiként is szeretem. (Bár tényleg jobb lenne, ha Yuuki fiú lenne.) Ennek a megfelelő arányú vér-dráma-romantika hármason kívül van még egy oka: a vámpírok. Valami vonz ebben a fajtalankodásban. Mindhárman tudják, hogy Zero és Kaname vámpír, de amíg Yuuki ezt elfogadja, addig Zero még magát is gyűlöli ezért.
  Gondolom, mindenkinek rémlik Yuuki és Kaname találkozása. Yuuki megfogta Kaname fogát és sikítva hátraugrott. Ez valami rohadtul elkapott. Pontosabban Kaname tekintete ez után. Nehéz leírni, nem is próbálkozok vele. Lényeg a lényeg.
  A másik ilyen a Chrno Crusade, amit a pápa szerintem egy oldal után hajítana a tűzbe. Az még csak egy dolog, hogy fődémonunk neve akár időt is jelenthet (Chrno=Kurono=Kronosz=idő - miről is szól a sorozat...?), de elég szép fajtalankodás is van benne.
  Rosette-en kívül gondolok még Magdalénára is, aki már két fejezet után bekerült a top tízbe. Hogy miért? Ahogy Chrno is mondja, úgy viselkedett, mintha nem lennének démonok és emberek, így lassan már a bűnösök se vették figyelembe ezt a határt - kivéve persze Aiont.
  Szerintem ezeken érdemes elgondolkodni egy kicsit.

  Sajnos az elfogadás témája az elmúlt három évben számomra túlságosan is aktuális lett, ezért saját mangáimba is bele szokott kerülni a kérdés: elfogadnád-e, ha a legjobb barátodról (vagy éppen rólad) kiderülne, hogy közel sem emberi lény? (Ez így főleg a már említett Shadow-ban kerül elő.)

Eurocosplay - Írek

 Ez rohadt jó lehetett élőben!!! Amint elmúltam 18, irány az Eurocosplay 2015! (Ha addig nem támadnak az Angyalok - túl sok NGE-t néztem.)

Labirintus - alapmű.

Remélem, ez még ma eljut mindekihez.

 Most már biztos, hogy kijutok Animekarira. Ami holnap lesz, tehát elég későn sikerült biztosra menni ez ügyben.: D Viszont akkor aki látni szeretne, az keressen egy 147,5 magas L-tartású FILA-táskás kiscsajt a Kyuubi kistesójával a nyakában.

O.O

Itt kérek mindenkit, hogy tekerjen 10 perchez. Merthogy ott megcsodálhatjátok eme csodás rajzomat!!!
  Zoli-sama, jövök neked eggyel.

A patkány és az albínó

 Most fejeztem be a No.6 ('Hatos Zóna') című animét. És túl rövid vooolt... (11 rész)T.T
  Az alapsztoriról már volt szó korábban, ifjú főhősünk, Shion egy nap viharba üvöltözés közben véletlenül beenged a szobájába egy vállon lőtt fiút, Nezumit (aki nem értené a címet: ez patkányt jelent), aki ugyan rögtön megfojtaná, de ő inkább bekötözi a sebét és megeteti.
  Aminek aztán négy év múlva meg is lesz az eredménye: kiderül, hogy ezért a húzásért Shiont és az anyját kiköltöztették a belső városból és megfosztották kiváltságaitól, jelenleg kénytelen parkőrként dolgozni. Amíg kollégájával nem találnak egy elég *khm* érdekes hullát. Másnap elviszi a rendőrség és mégis ki menti meg? Naná, hogy Nezumi!
 Ez így ideális lenne egy alap BL-sorozatnak, amihez hozzájön az is, hogy Shion városát, a Hatos Zónát nekik kell megmenteni. A gondok csak ott kezdődnek, hogy Nezumi szívből gyűlöli azt a helyet.
  A Mondoban írtakkal ellentétben szerintem nem lett rossz grafikailag, de tényleg elég rövidre sikerült - 9 kötetes regény 11 részben?! De ennek ellenére k***a jóra sikerült, az elején főleg a titokzatos hullák körül forog a sztori, utána egy kicsit megnő a romantikusabb, viccesebb jelenetek aránya, de soha nem térnek el a lényegtől. Erre jön az utolsó két részben egy baromi jó, megkönnyezhető befejezés (engem speciel a Mackótestvér és a Chihiro végére emlékeztet - mint láthattuk, Nezumi fiatalon tényleg olyan, mint Haku), ami ugyan kicsit szomorú, de az utolsó mondat ad valamennyi reményt egy évekkel későbbi NezuShion folytatásra. Yaoista társaim, imádkozzunk, hogy összejöjjön. (~Jashin-samaaa... te, aki a halál mellett a yaoi ura is vaaagy...~)
  Amit még dicsérni tudok, az a zenéje. OST-ból nincs sok, de az minőségi, az opening első hallásra kicsit furcsa, de ettől függetlenül jó, az ending meg egyszerűen csodás. Két dalt is hallhatunk, az egyiket több verzióban is - a három énekes seiyuu szép munkát végzett.
  A végére egy kis személyes: hogy mi vett rá (az animetáboros bemutatón kívül)? Elég megnézni a nyitó jelenetet - és elgondolkodni az emberi kegyetlenségen. (Igaz, ez a DW-ben is volt, de ott eléggé másodlagos szerep jutott erre a kérdésre.) Ami még tetszett benne, az az egyértelmű BL-szál: egyszer sem hangzik el a "szeretlek" szó (legalábbis fiútól nem), mégis érződik, hogy legszívesebben ********. És ez így eléri a Haku-Zabuza páros szintjét. (Hiányzott már ez a példa mi?>8D)
  Összességében? Nem műfajom a sci-fi(bár a vége egy kicsit fantasy-fílinges), de ezt tényleg érdemes megnézni. Bocs, Naruto, egy patkány elfoglalta a helyedet a listámon - már csak harmadik vagy...

Ezt neked, Onodera Ritsu!

Már egy hetes ez a kis szösszenet, de muszáj volt. (Takano-san Onodera miatt szomorú!!!)

Aki nem tud japánul  (mint én:p):
  Koi ja nai - Ez nem szerelem (Ritsu-chan rengetegszer kijelentette egy-egy részben)
  Koi da - Ez szerelem (Ez meg az én reakcióm), itt érthető úgy is, hogy "De ez az!!!-.-#"

Így kell élvezni az idegen nyelveket

 Kicsit unatkoztam angolon és francián... úgyhogy kidekoráltam egy-két ábrát.>: D Ami azt is tükrözi, hogy rácuppantam a No. 6-re. Idei nyári anime, a főszereplő Shion megment egy frissen szökött fiút, aki négy év múlva ezt viszonozza és onnantól neki kell vigyázni is rá - ami azért egy olyan környezetben nem túl jó, ahol a gyengéknek nincs esélye a túlélésre. Érdemes egynél több részt megnézni belőle, mert az első rész inkább csak előzetes. És így került egy (már) albínó Shion az angol munkafüzetembe^^

A partir és a voyager ige ragozása, vagyis Edward lekéste a vonatát

Még mindig igék - jellemző, hogy az első és eddig egyetlen DW-fanartom egy frissen elgázolt Igarashi Ganta:p

Ez már angol. De nem tudtam kihagyni Shiont - így olyan cukiii:3

Megint francia - Nezumi se maradhat ki. Nem az esetem, de igazi bishounen, ezt el kell ismerni: D~~

Egy év hosszú idő

Főleg, ha egy ilyen helyről van szó.
 Percre pontosan egy éve ért véget számomra a Moonlight Meido - ekkor indultam haza a Meido Fesztiválról. Jövő héten pedig az is kiderült, hogy utoljára voltam ott.
  Remélem, néhányan megértik, mit jelentett ez számomra. Nem egy barátot szereztem itt, akikkel azóta nem tudtam találkozni, ráadásul a teájuk is baromi jó volt és a ramenjüket is kipróbáltam volna.
  És most visszanézek egy év múlva, mi maradt mindebből? Egy név nélkül keresett lány és az öccse képe, valamint 2 manga és egy szórólap.

  És persze rengeteg fájdalom, ami soha nem fog elmúlni.

Chihiro vs. No.6

Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro Szellemországban) - Haku
No.6 - Nezumi

Csak én látom a hasonlóságot...?  

Naruto 502.

KAWAII!!!
Amúgy az óra most mutat 0:12-t...

A világ legjobb első szerelme

 Vagyis Sekai-ichi Hatsukoi. Egy rohadt jó yaoi. Az egyik tavaszi Mondoban volt róla egy rövid összegzés (a DW-vel együtt), tehát idei anime, aztán nyáron tényleg rávettem magam, hogy elkezdjem megnézni. És jól jártam!
  3 pár van a főszerepben, mindegyiküknek más a története, viszont - mivel ebből 3 uke és 2 seme ugyanott dolgozik - nagyon jól összefonták a történetszálakat. Érdemes még kiemelni, hogy bár minden részben van legalább egy futó csók, a hangsúly mégis a romantikán van, soha nem lesz szexcentrikus.
  Onodera eddig csak irodalommal foglalkozott egy neves kiadó tulajának fiaként, aztán véletlenül beosztották az Emerald nevű shoujoantológia szerkesztőségéhez. Ha ez nem lenne elég, a főszerkesztő apró pluszként gyerekkori szerelme, aki tíz éve összetörte a szívét (vagy fordítva?), és azóta nem szeretett bele se férfiba, se nőbe. Takano ugyanakkor elfogadja a kihívást, és megígéri, hogy Onodera egyszer még csakazértis bele fog szeretni.
  Yoshino női álnév alatt a Marukawa Kiadó egyetlen férfi mangakája, aki tisztában van vele, hogy szerelmes a szerkesztőjébe és tudja, hogy Hatori viszonozza is az érzelmeit. Csak akkor inog meg egy kicsit, amikor látja szerelmét az egyik asszisztensével (szintén pasi) csókolózni az utcán, de utána maga lesz a megtestesült bizonytalanság.
  Kisa szintén szerkesztő, 30 éves és legnagyobb gondja az, hogy a férfiakba kinézet alapján szeret bele. Ebből tanulva nem veszi észre, hogy legújabb kiszemeltje, a 21 éves könyvesbolti eladó Yukina talán tényleg az igazi lehet. Mellesleg a szerkesztőségen Onodera mellett ül.
 Összegzésképpen... aki kipróbálja, az nem jár rosszul.
 És a végére a kedvenc jelenetem egyben történelmi pillanat: Takano Masamune - nevet. (Tényleg csak egyszer csinált ilyet az eddigi 8 rész alatt, de az számomra az év röhögése lett.)

 

Hm... Ha 10 évvel idősebb lennék és pasi, Takano-sant szeretném semémnek. (Ricchan - Ritsu-chan - te mázlista!!!)

Minden nő álma...

Végre egy kicsit magamról is

 Ez az a téma, amiről annyi lényeges és lényegtelen dolgot tudnék mondani, hogy inkább baloldalt írogatok ki havonta egy kis "keretes" szöveget egy-egy témáról több szempontból, arra az esetre, ha kifogynék az ötletekből, bárki nyugodtan írhat, hogy mire lenne kíváncsi rólam, de egyelőre még vannak ötleteim, tippeket ettől függetlenül várok, először is a cosplayeimről fogok szövegelni, karakterválasztás, alapok, részletek és társaik.

Tajvan és Hongkong - egy igazán jó performance

Így maradok le a következő performance-ről!!!

YAOI!!!

...és én nyáron ezekkel voltam összezárva egy hétig... utána meg Yoruval még egy napig...

Ha már Halloween...

 Egy-két beszaratós videó.
 Csak most, csak nektek.

(Ezt amúgy Selty-chantól nyúltam^^)

Itt meg mindenki tekerjen úgy 7:44-hez. Remélem, ezzel a pár perccel okozok valakinek pár álmatlan éjszakát. És ezért szarnék be, ha valaki 2 elemlámpával a kezében sötétben elkiáltaná magát max hangerőn, hogy 'Necro Macro!!!!!'.

Shadow coming!

 Végre elkezdtem komolyan rajzolni 'Shadow' című mangámat. (Az eredeti cím 'Árnyak' lett volna, de van benne egy ugyanilyen nevű faj is, úgyhogy végül megváltoztattam.) Elég kezdő technikával, de elkezdtem. Ha lesz rá lehetőségem, akkor persze ötödszörre is megrajzolom, csak akkor már nem fog változni a történet.
 Merthogy megvan az a csúnya szokásom, hogy valamit elkezdek, utána eszembe jut egy jobb kezdés, még három történetszál, még tíz megjelenés a főszereplőnek, úgyhogy inkább ráálltam arra a verzióra, hogy előre megírt történettel, előre teljesen eltervezett karakterekkel kezdem el a sztorit, így legalább megvan az esélye annak, hogy valaha is befejezem.
 Ebben az esetben a fix történet megvan, méghozzá a következő:
 Adott egy átlag, 21 éves fiú(Fiú??), akinek meglepő módon rohadtul elege van a faluból, ahol él, a feleségével, akivel kölcsönösen utálják egymást, tehát az egész életéből - aztán egyszer csak elkapja egy sárkány és elviszi (sárkánymániámat tekintve ez nem meglepő fordulat). Marshall (milyen hülye egy név...) később egy sátorban tér magához egy boszorkány társaságában. Nemsokára kiderül, hol van és miért: egy kis táborban rekedt, ahol gyakorlatilag az ország összes valami miatt kitaszított lakója tengeti életét, rá pedig az egyik tag, a soha nem mosolygó Selenának van szüksége egy bizonyos okból. Itt van a fent említett sárkány is természetesen emberi alakban, ezen kívül pedig van még bekötözött szárnyú, amnéziás hárpia(*-*), félszemű albínó nő, annak egyik szemét lekötve tartó barátja, egy Lawrence nevű griff(!) nameg a boszorkány és a kissé eszementnek tűnő főnök valamint Selena, aki - úgy tűnik - különleges kapcsolatban van vele.
 Eredetileg shounennek indult, így tele van "titokzatos" részletekkel (Marshall felemás szeme, a főnök - Joe - és Selena átlagnál kicsit hosszabb szemfoga...), de látványos harcokra senki ne számítson, ugyanis a szereplők történetének fejlődése egyre többet vett el a harci lehetőségekből, így a hangsúly inkább azon van, ahogy az egyes karakterek gyakorlatilag a saját múltjuk elől menekülnek, ezt segítik elő a rég nem látott ismerősök felbukkanásai (Ikedo twins!!!) is.
 Jelenleg kábé 2 oldalnál tartok A4-es méretben, ami nálam már nagy szó, de amint megleszek egy fejezettel, egyrészt ki is írom, másrészt az Originál oldalnál le is lehet majd tölteni. Aztán kérem a keményebbnél keményebb kritikákat; )

Blogajánló

 Még életemben nem csináltam ilyet, de ajánlanom kell egy blogot. Írója egy erősen Gaara-fan lány, FreedomFighter. Szép hosszú bejegyzései vannak, amiknek az esetek 90 százalékában elgondolkodtató értelme is van. A többi az az, hogy milyen jó yaoi-párok vannak a Narutoban és miért nem tudja CP-zni Gaara-kunt. A legendás cím pedig:
freedomfighter.blogol.hu/
Bár... úgy tűnik, FF egy kicsit szünetel... mindenesetre néha csekkoljátok, hogy van-e már, mert tényleg érdemes beleolvasni.
Ő "mutatta" ezt a videót is:

Igen... őt lehet kiátkozni, hogy folyton a HakuZabuval jövök nyáladzva... Dehát ez van^^

Igazi horror

 Rettegj, ha a radiátor mögül... előjövök... én!!!

Hófehérke kicsit máshogy...

Angol órai feladat: mindenki kap egy mesecímet, az alapján kell párba állni és az adott sztorit átírni. Hát, az enyém ilyen lett, de előtte egy kis hangulat, mert most úgyis Kagamine-mániám van.

(Főleg Lent bírom a Yanderenka óta. Az a szám adott ihletet Ikedo Izumo "apró" gondjához - erről később.)
Tehát:
 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hófehérke, akinek a haja fehér volt, mint a hó, a szeme vörös mint a vér, és ő volt a legszebb férfi a világon. De volt neki egy gonosz mostohaanyja, aki le akarta körözni szépségben, ezért elküldte Vadászlányával az erdőbe, hogy ölje meg. De a lány beleszeretett Hófehérkébe és hagyta elmenni.
 Hófehérke mendegélt az erdőben és egyszer csak talált egy házat, ahol a hét törpe szexi ékszerészlány lakott, bekéredzkedett hozzájuk és boldogan élt privát kis háremével körülbelül egy hétig.
 Akkor ugyanis a gonosz mostoha rájött, hogy még életben van, elment hozzá és jól agyonsokkolta. 
 Az ékszerészlányok nagyon szomorúak lettek, de szerencsére arra jött a Hófehérke szépségéről szóló legendákat követő ifjú herceg. Amikor látta, hogy szerelme férfi, inkább elkapott egyet a törpék lányok közül, és hazament.
 A többi lány közben rájött, hogyan lehet felébreszteni Hófehérkét, és boldogan élt mindenki, ahogy volt, ki monogámiában, ki poligámiában: )


Majd rakok fel illusztrációkat is, Hófehérke nagyon sexy lett.

Csodás és értelmes felfedezés

 Élvezettel szoktam elemezni, hogy milyen durván is néz ki Kisame, mert ugye félig cápa. De az eszembe nem jutott volna, hogy samebito!!! Bár, ahogy a mitológiai samebito kinéz, nem csodálkozok különösebben...

Kisame

Samebito

Amit szeretek...

 Rövid összefoglaló következik.
 Szeretem a naplementét... Ilyenkor olyan lelki nyugalomba tudok kerülni, amilyenről máskor fogalmam sincs. Ilyenkor érzem, hogy valaminek vége, és nem érdekel, mi lesz 5 perc múlva. Ilyenkor jó...
  Szeretem az éjszakát... Csendes sötétség, amit csak a hold szakít meg a csillagokkal. Jó ilyenkor elmélkedni mindenen...
  És szeretem a vér ízét. Valahogy olyan, mint a testmeleg acél.(Ez nem jelenti azt, hogy végig szeretném nyalni Ed karját és lábát.) De több annál. (Hogy is volt a Branches of Sin...? - Deadman Wonderland)
 Tehát... vannak ilyen titkos vámpírmániáim. Legközelebb, ha kérdezik, a Cross Magánakadémia éjjeli tagozatára járok: D
 De a legjobbak az "olyan" pillanataim, ezek általában egy nyugodt, meleg hangulatú napnyugtakor jönnek el - ilyenkor teszem be "azokat" a számokat is.(Ilyen volt a hangulatom a blog készítésekor is, ez meglátszik a háttéren,)
  Akit érdekelnek: Paku Romi - Bara no okite
                              Paku Romi - Asu he no basho
                              Tanaka Atsuko - Izanai (nem Sasoi)
Ezek csak a leghatásosabbak, több ilyen szám is van, ezek azok, amiket csak hangulathoz hallgatok. Van egy bizonyos varázsuk, amit nem szeretnék elveszteni azzal, hogy többet hallgatom őket...
 Mára ennyi, most megyek papercraftozni.^^                                                                                  

Csak hogy mindenkinek garantáltan jókedve legyen!

 Néhány videó, amin nem lehet, hanem egyenesen kell röhögni!

Jó fulladozást, remélem, legalább egy embernek feldobtam a napját!XD

Eddigi legjobb conom: )

 Tegnap túlestem életem eddigi legjobb conján - azt hagyjuk hogy miért az.
  Átlagos napnak indult, összepakoltam a Seiichi Cp-met, átolvastam a föcit... aztán kábé fél órával indulás előtt érkezett Miku telefonja, hogy mégsem tudja kölcsönadni a piros parókáját. Áhh. Na mindegy, gyorsan behajítottam FILÁmba a Haku CP-met, egy kisebb tortát (erről majd később), gyors körömlakk és indulás!
  Fekete (FalusiXD) Danit már jegyvevésnél láttam, gyorsan előkészítettem a fent említett csokitortát és... erre eltűnt. Végül csak előkerült, de addigra a fél Hungexpo rámnyáladzott. Végül a bejárathoz kellett csalogatni Danit, ami kb így nézett ki:
  Sakura: Nem láttátok Danit?
  H. Zoli: Hát... asszem bement. Miért?
*meglátja a tortát*
  jaa... kihívjam neked?
Sakura: Hát, azt megköszönném...
Zoli: Szia, Dani, gyere a bejárathoz. Egy cuki valaki vár és nagy szépségeket akar adni neked. (Igen, tényleg ezt mondta.)
Tíz perc múlva meg is jött, gyors köszöntés, aztán mentem átöltözni.

Tádám! Kisame és Kakuzu - nameg részben Hidan -, Dani-sama kedvencei egy Akatsuki-felhőn: D Megnyugtatok mindenkit: teljes mértékben elfogyott.
  Utána feliratkozás karaokera (ami eléggé nem jött össze, pegid úgy énekeltem volna egyedül Ed, Al és Winry szólamát is...), és SHOPPING!!! Zsákmányoltam egy Naruto 8-at, egy CC 5-öt, 2 szürke copic filcet, egy tojásos-lazacos makis hajgumit a BLushos lányoktól, 2 Bizenghastot (röhöghet, aki akar, de az volt életem első mangája, ha balról kell olvasni is) és... több mint fél év után... az FMA 3 (féláron egy kis rókamancsos pecsét miatt)!!!
  Valamint szembejött velem a fél animetáboros társaság (Mikuval, Kisaméval és Shoyával az élen) és Selty is.
  Ezek mellett pedig teljesült egy álmom (egy része) is: szembejött egy Edward cosplayer (oldalán Winryvel), akivel *ahh* jellegű képek készültek:

Nem szól be, Haku 0,9 centivel magasabb és 29 nappal idősebb.

Ez most yaoi vagy yuri...?

Mi van, Winry, féltékeny vagy? *gonoszvigyorXDXD*

Amúgy Ed-chan (19) megjegyezte, hogy kicsit sem érzi magát pedofilnak...
És ismét megtaláltam a semémet - megcsalt egy másik Hakuval!!! Az már más, hogy én meg megcsaltam Sasuval és Edwarddal is...
  Még egy "apróság": mielőtt elmentem, szóltak az Adarna Karaokesok, hogy majd valamikor kéne találkozni, mert úgy egészen mellesleg megnyertem az augusztusi versenyt...
(Imádom az ilyen kis apróságokat. Naruto - Mizuki: "Ja, egyébként beléd van zárva egy bazi nagy démon..." Ao no Exorcist - Rin nevelőapja: "Ja, egyébként te vagy a Sátán fia..." és társaik.)

Ez tartja bennem a lelket...

 ...nameg a vérrel rajzolt pecsét és társai. (Bár... nem kell Ed-kunnak miattam folyatnia a vérét...)

Az a nem is olyan régi szép nap...

  Hogy ne csak tömény depi legyen suliidőben a blog, íme egy bejegyzés Miku szombaton tartott szülinapjáról!
  Ebéd után, azaz fél kettőkor indultam a Jászai Mari térre, de így is negyed órát késtem - jól kell kezdeni -, ezek után még negyed óráig kerestük egymást... De végül is megtalált, már azért is, mert én voltam Budapesten az egyetlen olyan idióta, aki homoszexuális ninjának öltözve mászkál 34 fokban: )
  Tehát irány a Margitsziget! Volt egy kis fotózás, ami kb. úgy nézett ki, hogy Kurosaki és Miku Bleach CP-ben fényképezkedtek Kisame által és addig is a kezembe nyomtak egy üveg Egri Kékfrankost. Na mi jön ebből egy alkoholistajelölt beteg állatnak (aka én)... Így született meg a "Piás Haku" fotósorozat, amit amint megtalálok, kirakok. Utána felmentünk Mikuékhoz, ott a margitszigeti első tortára jött még 2... meg volt karaoke, jó hangulat, láthattam Miku szobáját (ahh, mangabirodalom!!!) és a CP-s szekrényét (ahh, álmaim gardróbja!!!), a társaság nagyrésze ott is aludt, én meg húztam haza hétkor. De állítólag távozásom után leült a hangulat - az egyetlen hely, ahol én vagyok a hangulatember: )
  Szövegből ennyi, a képek beszélnek helyettem.

Miku első számú tortája saját karijával, Shuran(?) vámpírral (belőle később gyufával csináltak nagymellű, rézfaszú démont)

Kurosaki vetkőzik 1.

Kurosaki vetkőzik 2.

Kurosaki vetkőzik 3.

Kurosaki vetkőzik 4. - pillanatkép 1.

Kurosaki vetkőzik 5. - pillanatkép 2. - A rossz köcsög néptáncos...

Kurosaki vetkőzik 6.

Na igen, amikor Kurosaki átöltözött, én szépen elővettem a gépemet és lődöztem a pillanatképeket...
  Így született meg ez a vidi is:

*amint tudom, felrakom!!!*

Résztvevők: Miku, Yoru, Sasu, Kurosaki, Kisame és én (Haku).

A közösen énekelt szám: Ikimono Gakari - Blue Bird

Megjegyzés: a vidi vége felé sikeresen mondtam egy oltári baromságot. Paku Romi szerepel ugyan a Hetaliában, de nem Kína és nem is Svédország, hanem Svájc. A Miku által berakott szám pedig Kína character songja.

U.i.: Selty-chan Lelkizés bejegyzéséhez: Welcome to the club...: )

Túl sok az 1%...

 Szarul vagyok. Nagyon.
  Pedig pont pár napja mondta rólam Kisame: "Olyan nincs, hogy nem nevetsz. Na jó, de az csak az esetek 1 százaléka..."
  Úgy érzem, túl sok az az egy százalék... az inkább az, amikor nem vagyok depressziós. Mert ő még nem látott úgy. Mert ha velük vagyok és jól érzem magam, akkor folyamatosan ráz a röhögés. ("Letört a kukiiim!!!")
  És ez a suliban csak egyre rosszabb és rosszabb lesz... de legalább még ott van a cosplay.
Speciel erre gondolok:

Pont ebből kezdtem el tervezgetni egy csoportos (Marik, Bakura, Yami) performance-et... ha összejön. De előtte még van pár kosztüm, amit meg kéne csinálnom...
  Jó, hogy vannak ilyen beteg cosplayerek. Ők tartják bennem a lelket... Még egy dolog, amit az animének, a mangának és úgy általában Japánnak köszönhetek.

Hogy is mondtad, Kisame...?

Ó mondd, király!

Bocs, de szar a hangulatom. Ezt a politikusok pofájába.

Goodbye my almost lover...

  Egy videó, ami sok korábbi yaoi-videónál is jobban fogott meg.
  Mert az élet rövid.
  Mert bármikor elveszítheted azt, aki fontos számodra.
  Mert az életedet a lehető legteljesebbnek kell élned.
  Mert bármikor eljöhet akár még érted is Shinigami-chan.
R.I.P. Sasuke. Te rohadt köcsög szemétláda. Édes kisöcsénk...

Ennek a hatására kezdtem el rajzolni első komolyabb yaoi-oneshotomat, a Sayonara Solitia-t. Ha minden jól megy, még viszontlátható lesz a BLushban is. A cím a Chrno Crusade endingjéből jött. Youtube search: Sayonara Solitaire full version. Szeretjük. Nagyon.

Közvélemény-kutatás és YEAH

 Ugye ki volt ide rakva egy szavazás, amire érkezett is egy válasz. A kérdés arról szólt, hogy rakjak-e ki a blogra karaoke számokat, a válasz meg döntő erejű volt. Namost... ezzel úgy állok... hogy a szavazás vége után 1 nappal eléggé sikerült megfáznom, ami annyit tesz, hogy a hangom kábé az 1AÉ-s Yoropikoéval vetekszik... Tehát egy kicsit várni kell azokra a számokra...
  És mindenkinek extra köszi, ugyanis túl vagyunk a 2000 megtekintésen!!!

Ez... rohadtul nem alkalomhoz illő, de mindegy.

Holdfénycon képek

 Na, megtaláltam a képeket! Íme:

Figyeljétek a (homo)szexi pózaimatXD

Meg kell jegyeznem, hogy a középen látható lány pontosan előttem volt színpadon, tehát az első 11 versenyzőt végigizgultuk, merthogy mindketten improvizáltunk...

Pózolás a Makyou Hyoushou-val

Tűnés a tükrömből, avagy az egyméteres izéd semmit sem ér a... senbonjaim ellen...

Zárójel: ez a mondat tényleg elhangzott (csak senbon helyett a hurkapálca szót használtam), nem véletlen, hogy a... hölgy ilyen fejet vág - próbálja visszatartani a röhögést. Bezzeg én. Én röhöghettem, úgyse látszik.

-Chihiro, összekeversz valakivel, húzzá' vissza Szellemországba!

Ebben a képben az a legviccesebb, hogy egyrészt ugye nézzük az arányokat: a 10 éves Chihiro (Sen) egy fejjel magasabb a 15 éves Hakunál. A másik vicces rész meg a maszk volt, egész nap ez volt az egyetlen fél óra, amíg tényleg rajtam volt, viszont így annyira nem láttam semmit, hogy egyedül nem tudtam lemenni a lépcsőn. Kilátni kiláttam belőle, de csak amennyit tényleg kellett.
 Lényeg, hogy szegény Chihiro Hakut tévesztett...

A képeket Dave készítette, az utolsót meg Chihiro barátnője (a nevét nem tudom..).

Kegyetlenség felsőfok fölött

 Belevágtam a Mondo által is ajánlott Deadman Wonderlandbe - már egy-két hónapja -, úgyhogy ideje egy bejegyzésnek.
  Először mondok komolyan ilyet, de gyerekek: aki nem bírja a vért és a tömény kegyetlenséget, az ne kezdjen hozzá!!! Ugyan a jeleneteken egy kicsit segít a tavaszi tokiói cenzúra ereje, nem ajánlom senkinek, aki tudja magáról, hogy nem bírná a gyomra az ilyeneket.
  Az alaptörténet: adott egy átlag srác, Igarashi Ganta. Békésen éldegél, csajozni próbál, poénkodik az osztálytársaival - amíg egyszer csak egy vörösbe öltözött alak beront az ablakon, és lemészárolja a teljes osztályt, Gantát kivéve. Mivel mást nem találnak a helyszínen, életfogytiglanra ítélik a Deadman Wonderland nevű börtönben. Ami valljuk be, 14 évesen rohadt nagy szívás. A börtönnek nem hiába ez a neve, itt ugyanis minden rabot eleve halottként kezelnek, de igazán csak közönség előtt vagy legkorábban 3 nap múlva halnak meg.
  Az opening az élni akarást, az ending pedig azt adja vissza nagyon jól, hogy mi mindent is veszítettek el a főszereplők. Utóbbi egyébként akár egy nyálas shoujo endingjének is elmenne, de a többi 22 perc gondoskodik arról, hogy ne tudjunk ellazulni.
  A rabok rendkívül morbid és változatos módokon hullanak, ezen a véres jelenetek kedvelői akár el is nyáladzanának, de közben Ganta többször is kénytelen ráébredni az emberei kegyetlenség határtalanságáról - itt nincsenek ezt korlátozó szabályok, csak közönség, akik mindezt speciális effektusoknak hiszik.
  Bátrak éjszaka nézzék meg, de akkor azt vegyék videóra és küldjék el az e-mailemre. Aki erre képes, annak külön bejegyzést szentelek.

This pain is just too real...

  Előszeretettel hangoztatom ugyan Zabuza köcsögségét, de... ennek a számnak hatása van rám. Ha ezt meghallom, bármit képes vagyok megbocsátani neki. Heh, mondhatni meglátom a "jó" oldalát...

Nosztalgia és David Bowie, a manók királya

  Nemrég a Naruto the Abridged Series-ben elhangzott egyik számnak rákerestem az eredetijére - és elfogott a nosztalgia.
  A szóban forgó dal ugyanis A fantasztikus labirintus (Labyrinth) című filmben volt, ami valamiért nagyon ismerős volt, és rá is jöttem miért: 9-10 évvel ezelőtt ez volt az egyik kedvenc filmem!!! (Maga a film 1986-os, 11 évvel idősebb nálam.)
  Mármint a magyar nyelvű live action filmek közül. A nem magyar rajzfilmek közül többek között a listámon volt asszem a Roi Lion (Oroszlánkirály), a Rox et Rouky (nemtom a magyar címét), a Cendrillon (Hamupipőke), a Pocahontas és természetesen a Le cygne et la princesse (A hattyúhercegnő) - ezek nagy részét máig nem láttam magyarul. (Hosszú történet, hagyjuk.)
  Tehát a Labirynth egy alapból nem túl eredeti, de ütősen megcsinált történet. Sarah úgy érzi, a szülei nem törődnek vele igazán, ezért ki is bukik, mikor rábízzák a kisöccsét, Tobyt. Toby viszont kisgyerek lévén nem hagyja békén a nővérét, ezzel tovább roncsolva annak idegeit, mire a lány azt kívánja, bárcsak elvinnék a manók - erre a ház megtelik manókkal, sőt királyuk, David Bowie, személyesen viszi el a gyereket, de ad Sarah-nak időt, hogy ha akarja, menjen el érte a várába. A vár viszont reménytelenül messze van, egy labirintus túloldalán.
  Sarah egyébként tipikus otaku, a szobája tele van a kedvenc könyvével (The Labyrinth) összefüggő cuccokkal, a parkban kedvenc szereplője ruhájában gyakorolja annak szövegét, emiatt órákat is képes késni mindenhonnan.
  David Bowie-n meg aki nem tudja, miért röhögök (azon kívül, hogy pontosan úgy áll a haja, mint Namikaze Minatonak, a 4. Hokagénak), az nézze meg a fent említett sorozatot. Mert Kakashi nem David Bowie.

Körbe-körbe karikába, szemünk, mint a csiga háza...

 Háháhá, kellett nekem lemaradni szombaton az eredményhirdetésről... Végül is, jól kell kezdeni a dolgokat. Hát én jól kezdtem a versenyzést. Mondjuk egy zsűri kedvence díj jelöléssel!!!
  Úgyhogy most egyrészt begolyóztam, másrészt... nem nagyon van másrészt.
  De hadd idézzek a Hebis Barmok - Füves Pillanatokból:
"Uraim... ezt mostantól bevezetjük. Keményen."

Holdfénycon!!!

 Tegnap... hosszú volt. Először is reggel hétkor saját kérésemre kipofoztak az ágyból, gyorsan megreggeliztem (egyenlő ittam egy milkshake-et és ettem hozzá 2 kanálnyi Nesquiket...), aztán felöltözés és végül haj és smink. Ez nagyjából annyit takar, hogy az előző este elrendezett hajamból csináltam egy kontyot, elöl ugye 1-1 tincs kimaradt, erre került egy szatén...izé, arra befőzőgumi, végül pedig spárgával megkötöttem. Természetesen a spárgát előzőleg kékre festettem és szereltem rá pár peddignád-darabot (ez egyfajta kúszónövény, rattan néven is ismert), amire zöld gyöngyöket ragasztottam. Már amelyiket. A többi megállt rajta magától is. A smink összesen egy kis alapozó és kék körömlakk volt, ami kivételesen nem is zavart. (Pedig de tudom utálni, hogy valami van a körmömön!!!)
  Ekkor érkezett meg nénikém, fogtam az előzőleg bepakolt sporttáskát, beszuszakoltuk a kocsiba az összetekert(!) jégtükröt és irány az Örs! Ott felszálltunk a metróra, meg sem álltunk a Moszkva Széll Kálmán térig és már a Millenárisnál is voltunk^^
  Jegy híján 20 perc várakozás az ajtó előtt, addig is befejeztem a hajamat 2 darab jelölőcetlivel. Ezek aztán estig kitartottak, nem is fogom lecserélni őket. És végre... beszabadultunk a conra... ahh.
  Gyors átöltözés után lecsaptam a BLushra és a Ten Devin 2-re (kötelező olvasmány!!!), és beültem AMV-vetítésre. Meg kell jegyeznem, hogy bár a crossplay még mindig nem a műfajom és melltájban dögmelegem is volt tőle, a sportmelltartó-géz kettőssel sokkal jobb volt a lekötözés. Közben jöttek a fotósok is, valamint Selty-channal, Noémivel, Bundikkal és a gazdiimmal is összefutottam.
  Fél egykor átcipeltem a jégtükrömet (némi segítséggel) a bejárat melletti stúdióba (tényleg... ott volt a TV2 isXD), ahol túlestem az előzsűrizésen és még egy fotózáson. Ezek után nénikém feladta és hazament, én meg elugrottam a közeli sushishoz (cosplayben) egy lazacos maki erejéig. A sushis hapsi egyébként egész rendes, miközben ettem, megállapította, hogy szeretem a Narutot és el kéne mennem harcművészetre. Merthogy ott kezdődik minden.
 Kettőre visszaértem és kezdődött is maga a verseny. Elég necces volt, tekintettel arra, hogy kellett kérnem pár másodperc pakolási időt, ráadásul gyakorlatilag fingom se volt, hogy mit csináljak. Ami biztos volt, hogy a végén ezt a pózt be akartam vetni. Eredményhirdetésről azonban háromnegyed nyolcig való ottlevésem ellenére is lemaradtam:D-.-" Viszont akkor már végre megtaláltam Mikut (ismerhetitek még rézf@szú bagoly néven is).
  Közben csak annyi történt, hogy kiéltem shoppingolási vágyaimat. És fillérekért szerzem be a Rurouni Kenshint - az első 4 kötetért összesen 1500-at fizettem. De az hosszú, hogy hogyan... (Ezen és a fentieken kívül csak kábé vettem egy jobbkezes maneki nekot, egy Naruto 7-et, egy Vampire Knight 2-t, egy Chrno Crusade 4-et, valamint egy FMA Brotherhood és egy Naruto figurát - egyet tippelhet mindenki, milyen volt utóbbi:p)
  Ha átküldik és ha megtalálom a képeket, akkor azokat és az eredményt is kirakom^^
  Viszont szomorú hír, hogy a jégtükrömről ma délelőtt el kellett távolítanom a celofánt, mert az sajna nem bírja sokáig. Így döbbentem rá... hogy utálok cosplayt kidobni!!! Főleg, mert napokig szenvedtem veleT.T
A végére pedig egy jó kis vidi, amit itt láttam először, de jót lehet rajta röhögni (amúgy ettől az emberkétől már láttam egy-két FMA-s vidit is):

U.i.: Még a semémet is megtaláltam - a fene se számított rá, hogy valaki mégis CP-zik Zabuzát!!!
U.i.2: Ott volt még egy román cosplayer is , Livia, elbeszélgettem vele egy kicsit,aranyos volt, csak egy szót nem tud magyarul^^

A jelszó: yaoi

 Elgondolkoztam azon, hogy holnap kéne indítani egy yaoi-vonatot^^ Aki benne van, azt várom.
  Valamint azon is eltűnődtem, hogy miért undorodik annyi ember a yaoitól és a yuritól. Sokszor hallom, hogy hogy lehet ilyeneket írni/olvasni. Mindkét válasz rendkívül egyszerű.
  Japánban a homoszexualitás alapból nem annyira tabutéma, mint máshol. Így aztán miért is ne építhetnének a mangakák külön műfajt köré, és ha már, akkor legyen rögtön kettő - ezek a yaoi és a yuri.
  A másik kérdés már egy kicsit bonyolultabb, mint amilyennek hangzik. A legtöbben, ha rákeresnek Google-n, rögtön szembekerülnek a műfaj leghardosabb részeivel, és pont ez a baj. Egy sima, 1-2 részes/fejezetes történetkével kezdve sokkal jobban meg lehet érteni a lényeget. Ezek alatt főleg olyanokat értek, ahol nem a jó öreg alapsztorival találkozunk (a seme elcsábítja az ukét, lesz*pja és megkerázza), hanem először egy halvány romantikával átszőtt, kész történettel. Ehhez továbbra is ajánlom Tibris műveit, aki pontosan ilyen doujinshiket rajzol. (Bár egyszer már megerősítette sztereotípiáimat a németekről - az egyik rajzához odakommentelte :" Amikor ezt vázlatoltam, épp részeg voltam"...) Én speciel a Left you alone-nal kezdtem yaoista pályafutásomat, az például egy nagyon jó kis doujinshi (a második fejezete, a Liberty szintén), jól adja vissza a karakterek eredeti jellemét, ráadásul mindkét fejezet elég jól be is illeszthető az eredeti történetbe. Emellett meg szinte csak a szerelem hatja át az egészet, magában a LYA-ban a 40. oldal előtt és az 50. után semmi nem történik, mégis érdemes legalább egyszer elolvasni. A lényeg, hogy kell hozzá némi azonosulási készség, így ha például az uke szemszögéből nézzük, nagyon jól meg lehet érteni, mit is érez.
  Köszönöm.

U.i.: Remélem, azért holnap fel tudok kelni időben, nem úgy, mint ma - onee-chan fél tízkor ébresztett, hogy nem tízre kell-e mennem kozmetikushoz: p

Művészi vénáim 2.0

 Nos ami a verselést illeti, abból az lett, hogy konkrétan elkezdtem leírni Itachi életét az Akastukiban, ezzel párhuzamosan pedig - minden 2. oldalon - ugyanazt leírom Konan szemszögéből (nyugi, az nem vers). Hát igen, top2 páros a TemaShika és ItaKonan^^ Yaoi-fronton meg természetesen HakuZabu. Bár... elgondolkodtam, hogy milyen lehet egy KisaSui yaoi. Igen, Kisame és Suigetsu! 18-as mondat következik. Kisame megerőszakolja Suigetsut, az meg közben félig kinyírja...
 XDXDXD
Tehát a lényeg, hogy készül a "mű", kész van 1 oldal, de már készül a második.
  A CP-m "apró" kis kiegészítője meg legkésőbb holnapra kész lesz. Tényleg, holnap még kozmetikus is lesz. ÁHH!!! De utána jön egy jó nagy adag kaja a Momotarou Ramennél - csak ajánlani tudom, iszonyú jó a kajájuk!!! (Hmm, marharamen.)

Művészi vénáim

Egész véletlenül írtam egy kis 2soros verset Konanról, úgyhogy ennek valószínűleg lesz egy kis következménye (várhatjátok "Akatsukis Szösszenetek" című versgyűjteményemetXD).
  Ezen kívül pedig belekezdtem CP-m utolsó és egyben legnehezebb részébe - aki nem tudja, mire gondolok, az nézze meg a Naruto 12-17. epizódokat vagy olvassa el a 22(?)-28. fejezeteket; ) De amennyit szenvedek vele, én megölöm azt, aki beszól róla!!!

Így lett vége Vágó idegeinek - ez megér 10 percet

Konan... Konan... Konan.

Gyönyörű és kegyetlen. De mit rejtenek azok a szemek?

  Konan mindig is elbűvölt. Jó-jó, először az 1AÉ-ben láttam, ahol azért inkább a többiek voltak előtérben. (Bocs, Dani.)
  De ettől függetlenül amikor rákerestem Google-n, már megállapítottam, hogy jó nő. Ez a vélemény azóta csak erősödött, főleg ugye amiatt is, hogy -- najó, nem jövök megint az elméleteimmel, de lényeges volt az az egy mondata, amit akkor hallottam tőle. Ez pedig nem volt valami biztató azzal kapcsolatban, mit gondolhat rólam.
  "Szóval egy igazi profi?"
  Az meg még inkább erősítette, hogy elkezdtem néha érezni az illatát. Be kell vallanom, annál jobbat még nem nagyon éreztem. (Talán még Shego. Neki is finom illata volt, de Konané jobb.)
  Aztán egy kis fanmade vidi még jobban felkeltette iránta itteni érdeklődésemet.

És ekkor fordult meg a fejemben a fenti kérdés.
  Ugyan 1AÉ-ben nem lehet komolyan venni, de...
  Az anime és manga egyik nagy előnye szerintem, hogy rendkívül kifejező szemek vannak benne (fújolás a kivételnek): akár csendes szerelemről, akár tömény gyűlöletről, akár végtelen bánatról van szó. És az is nagyszerűen látszik, ha valakinek van/volt valami az életében, amit legszívesebben kitörölne, elfelejtene. Ez fogott meg az FMA-ban is, emiatt voltam képes még egyszer bekapcsolni másnap, mikor először lesokkolt a vérbe fagyott hulla, és emiatt lett az a top1 számomra.
  És Konan tekintetében is van valami ehhez hasonló...

Szívás, ha a Naruto összes hímnemű karaktere előtted áll a WC felé tartó sorban.

  Most néztem meg a Naruto 4. OVA-ját, a Konoha Grand Sports Festivalt. Csak ajánlani tudom.
  Egy röpke 9 és fél perces OVA, amelyben a konohai genincsapatok küzdenek egy sportversenyen egy egyhetes, fizetett nyaralásért. Miközben Naruto valahogy próbál bejutni a férfivécébe... Szívatások tömény sorozata, aki végignézte a Narutot, annak halálbüntetés jár a kihagyásáért, aki nem, annak is.

Aztán várom a kommenteket!

U.I.: Sikeresen jelentkeztem a Holdfényconon Craftmanship egyéni kategóriában, a változatosság kedvéért Hakuként, valamint karaokenál is ott leszek, ez főleg Seltynek szól (tudom, hogy párszor már próbáltuk elkapni egymást:D).

Jean Holmes, a mesterhadnagy?!

 A címben semmit nem véletlenül vagy műveletlenségből írtam így, ennél egyszerűbb oka van: találtam egy sorit (Sherlock Holmes, a mesterkopó), ami Sherlock Holmes-ról szól (milyen meglepő). KUTYÁKKAL.
Nézem: olasz-japán rajzfilmsorozat, ikszedik rész. Najó, azt, hogy japán, le se tagadhatná.
Ugyanis a grafikája félelmetesen emlékeztet a Ghibli-filmekére.
Jó, ez még oké. Csakhogy Holmes bácsi nagyon emlékeztet valakire...

Distance

 Igen, végre visszatértem az életbe! (Animetábor után rögtön madarász, necces volt, de megcsináltuk, elvtársak!)
  Kábé fél perce sikeresen... izé állapotba kerültem. Még mielőtt érkeznek a kérdések:

Nem igazán szeretem az FMA első szériáját, de ez az AMV megfogott... Eredménye úgy Animetábor 3-4 napján egy FMA-fanfic lett: Távolság. Amint tudom, felrakom DeviantArtra, megadom a FanMade oldalon a linket, de szólok, hogy olyan hangulat kell hozzá, amit csak a fenti szám legalább nyolcadszori meghallgatása után lehet elérni. LOVE.
 Az FMA első filmjéről egyébként özönlenek a negatív kritikák, de szerintem nem lett annyira nagyon kegyetlenül k*rva szar, nagyszerűen bemutatja a tér- és időközi távolság hatását Ed és Al között, és bár a vége kicsit tényleg kiábrándító, vannak pillanatok, amiknek azért mégis van hatása. Csak egyet említenék: ahogy a Chrno Crusade utolsó részben Azmaria, úgy itt Alphonse tekintete dermesztett le (1:51-nél látható) - ilyen tömény döbbenetet nem látni mindenhol.

Besz@rok...

 Valamilyen okból néha déja vum van. Olyan helyzetekben, ami még életemben nem történt meg velem!!! (Íme a párhuzamos világok bizonyítása:D)
  Két ilyen például a Narutoval kapcsolatban jött elő. Az egyik egy hagyományos japán ház ha jól emlékszem egy Uchiha vagy Hyuuga klánból származó (bár inkább utóbbi) férfival. A másik pedig, hogy egy nagy, fehér, szögletes épület háta mögött követem a Shippuudenes Narut.
Mindezt még akkor, amikor csak annyit tudtam, hogy pár barátnőm olvassa a mangát és nézi az animét, a Shippuuden név pedig nem mondott semmit! 
 Azt meg már nem is mondom, hogy tegnap, amikor éjfél körül bedőltem az ágyamba és megéreztem a kezemen a szappan illatát, nem más ugrott be, mint egy szép, kék hajú lány... Gondolom, nem kell bemutatnom, ki volt az. Akinek mégis kéne egy kis infó...

Győzelem!(?)

 Mondocon óta keresek magamról képet, végignéztem 9-10 cosplayfotós galériáját, tehát nagyon nem viccelek. Ja, meg Youtube-on még ott van az a 10-11 videó 5-10 percig terjedő hosszal. (Najó, a 10 perceset még nem néztem meg.)
 És most... HÁHÁHÁ, találtam egyetlen egy darabot! Íme: (kicsit kommentálva)

 

Lesifotó a lesifotósról...

 A bekarikázott lányról annyit, hogy volt egy osztálytársam, aki ugyanígy nézett ki. Majd kifaggatom.
Hmm, így hátulról egész fiúsan néztem ki... leszámítva a kimonó színét. De nem érdekel, ha Haku homi volt. Azok is csak emberek, a szerelem meg ígyis-úgyis szép dolog.

Ui: egyébként ha valaki lát, arról is fel lehet ismerni, hogy önkéntelenül is jellegzetesen ilyen a tartásom.