Az Ezüst-tó kalózai - A magányos lovas

Ebben a pillanatban estem haza a moziból, hogy hírt hozzak néktek:)
Hogy ültem be? Nem volt más film, amiről úgy gondoltam, hogy társaságban megérne egy próbát. Főleg a társaság jellege miatt, de nem ez a lényeg. Ne olvassatok utána, ne nézzetek trailert, mert úgy az igazi.
1933., San Fransisco. Egy kisfiú betéved egy vadnyugatról szóló kiállításra, ahol is az egyik kiállított indiánszobor felfedi élő jellegét (igen, egy élő ember kiállt pózolni...) és mesélni kezd neki egy régi-régi történetet...
A sztori elmegy annak ellenére is, hogy gyakorlatilag egy westernesített Karib-tenger kalózai, pláne, hogy a főszereplők is kiköpött Will és Jack (a klasszikus első Karib-tengerből, nem a folytatásokból, amiket én be kell, hogy valljam, nem szeretek). De ezt a filmet legalább egyszer meg kell nézni.
A cuki indián kiscsávóért.
A látványért.
Johnny Depp kattant indián-szereléséért.
Helena Bonham Carter zseniális alakításáért, mint kurtizán.
A döglött hollóért Depp fején.
A szintén kattant szellemlóért.
És a két és fél órás random shit happensért, mert gyakorlatilag csak ebből áll.
Na meg a kannibál banditáért és a vérnyulakért.

És a végén megmarad a kérdés: Minek az álarc?

Ok nélkül röhögöm ki a belem

Shingeki no Kyojin, hetedik rész.
Aki látta, az tudja, mire gondolok.

Ez egy... ez egy töketlen elf. Most komolyan.
Meg ahogy azt a másik titánt irtja... hát én őszintén megmondom, fogalmam nincs miért, DE EZ OLYAN VICCES ÖSSZESSÉGÉBEN!!!


...höhö. Mi van, Eren? Gyúrunk, gyúrunk?

What do you want from me?

Mert ez egy jó kis videó, mert Omarnak szép a szeme, és mert meg kéne még egyszer nézni a R&R-t, mert a kanadaiak is tudnak valamit.
És mert a R&R volt az első nyugati rajzfilm, amiben konkrétan van autószex és nem a felnőtt korosztálynak szánták.


Ui. 270. bejegyzés. Szeretem ezt a számot.

CIVILIZÁCIÓ.

Visszatértem.
Mert egy szar szemét szar alak vagy.

Kéthetes fizetett szabadság...

Nos a helyzet az, hogy holnaptól két hétig Siracas királyságában fogok vécét pucolni perverz vízszerzetesként (de ha meghalok, vérfarkassal akarok visszajönni). Igen. Jól értettétek. Szép dolog a live szerepjáték.
Telefonon elérhető leszek... úgy háromnaponta délután. De ha valakit egyszer zaklatok, az tudni fogja, mikor hívhat legközelebb.

Na megtörtem.

Nesztek, megnéztem az SnK első két részét. És be kell vallanom, jobb, mint amire számítottam, habár maga a sztori nem olyan nagyon-nagyon eredeti. A kivitelezés már inkább elviszi a hátán a dolgot. Kicsit lehetne több az emberevés, de amúgy elmegy. (Eren milyen kis náci...)
Leszögezném, én nem akartam. Akirám, azaz Shirochi erőszakolt le a gép elé, mikor pár napja lementem hozzá. (Oké, oké... a második részt már én akartam.)
És ismerkedjetek meg a Titánmargarinnal, mert ez egy legenda.

A zsebpszichológus nem válaszol, csak dumál a levegőbe

Igen, erről nem is olyan rég volt szó Itsukoval, hogy lassan tényleg megírom ezt a bejegyzést... nem, nem drága kis pszicho-ikreimről:) Hanem eme két kedves fiatalemberről:

 

IGEN EZT A KÉPET MUSZÁJ VOLT.

Mert imádok elfilózni rajtuk. Mármint hogy milyen bajaik vannak, miért úgy és azért ölnek, ahogy és amiért.

Az számomra elég nyilvánvaló, hogy mindketten a pszichopátia jeleit mutatják, csak az az érdekes, hogy hogyan. Mit is kell tudni a pszichopátiáról? Nincsenek valódi érzelmek, emberi kapcsolatok (legalábbis komoly érzelmi kötődés), bármit képes vagy megtenni, hogy elérd a céljaidat, a többi emberi lény neked nem számít. Habár arra jutottam, hogy Shiki és Gunji esetében ez azért így teljesen mégsem annyira igaz.

Gunji igenis kötődik, habár nem konkrét személyhez, hanem úgy általában a macskákhoz (ez főleg a Chayamachi Suguro-féle mangában látszik, ahol tényleg összeszed egy cicát, akit elnevez Pochinak és fejezeteken keresztül cipeli magával). Ha belegondolok, talán ezért is kezeli macskaként Akirát, habár azért azt tudjuk, hogy Akirát kínozza rendesen (elég csak a közös ED-jükre gondolni, ami ugyebár egy vagdosós szexjelenet). A kapcsolata Kiriwarral... na abba most inkább nem megyek bele. 

De ettől függetlenül Gunji tényleg kábé annyi érzelmet mutat, mint kutyaszar a fűben. Oké, oké, jó japán munkásember módjára élvezi a munkáját, és az agyát is fel lehet baszni, ezt tudjuk. De amúgy? Ami mondjuk még érdekes, hogy noha az ölés a munkája, ez a szerep inkább háttérbe szorul. Szintén a Chayamach-féle manga kezdődik egy ilyen jelenettel: legyilkolnak pár igurást, és csak utólag nézetik meg Kauval, hogy amúgy ezek közül kit kellett tényleg megölni. Gunji bizonyos értelemben sokkal ártatlanabb, mint Shiki, és főleg azért, mert nem is kell mondanom, egy kicsit... khm buta. Neki a gyilkolással nincs különösebb célja, ő szimplán élvezetből öl, nincs meg benne az a céltudatosság, ami Shikit jellemzi, nem érdekli, mi lesz vele holnap, jövő héten, jövő évben. Kicsit mint Barry the Chopper az FMA-ban: I kill, therefore I am (Ölök, tehát vagyok).

Shiki már sokkal félelmetesebb, hiába alacsonyabb fél fejjel. Neki ugyebár már egy célja is van. mégpedig hogy egyszer erősebb lehessen n-nál és megölhesse. Na igen, hogy mi lesz utána, az már kit érdekel... Ha morbid szeretnék lenni, akár azt is mondhatnám, hogy Shiki igencsak szorgalmas: évek óta öldököl, hogy minél erősebb lehessen, besegít Il Reként Arbitronak, habár többször is hangoztatja, hogy mennyire utálja ezt a melót és mennyire hülyeségnek tartja, sőt még azt is vállalja, hogy iszik n véréből. Ha túléli, akkor kiérdemelte az ezzel járó erőt, ha nem, akkor valahol elszúrta.

Ami a kapcsolatait illeti, na az elég látványos. Rint annyira sem méltatja, hogy elővegye a kardját, mikor vele harcol, sőt hidegvérrel megölte Kazuit, jó eséllyel azért, hogy ezzel is mutassa, ő a feljebb való. Ellenben amit Akira felé már határozottan mutat valamiféle kötődést, legalábbis én nem találtam rá utalást, hogy másra ennyire rámászott volna. Lehet ezt hívni sokféleképpen: szerelem (mondjuk az azért túlzás), birtoklási vágy, felsőbbrendűségi tudat, de a lényeg, hogy számára Akira se jelent sokkal többet, mint bármely más ember, akit bármikor megölne, azonban Akirát a tulajdonának tekinti, és ha figyelitek, három Shiki-ED-ből kettőben a ribanca is lesz.
Ami viszont úgy igazán ijesztővé teszi Shikit, az az, hogy Gunjivel ellentétben ő igenis intelligens. Felméri a helyzetet, megállapítja, hogy igen itt én vagyok az erősebb, és öl. Szerintetek mégis miért fél tőle jobban egész Toshima, mint a Végrehajtóktól? De nem tagadom, az is igaz, hogy neki ez nem a munkája, ő csak azért rendez néha vérfürdőt, hogy erősebbé váljon, ami lényegében sikerül is, hiszen elég tápos lesz ahhoz, hogy túlélje n vérét, ami azért szép teljesítmény.

Na, hát ez szép hosszú lett. Úgyhogy aki eddig bírta, az kap tőlem egy kis ajándékot:D Mert ez egy zseniális videó. Komment, ha kibírtad!

U.i. amúgy meg imádom, ahogy Gunji beszél. KISHOW zseniális. Már az is kész jellemrajz, ha megszólal.

emnemnemnemneeem

Hú, de nyár van.
Örvendjetek. Mert ezt a vidit még nem raktam fel YouTube-ra.
És mert YaoiOrdenen egy gyönyörű ShikiAki fogadott*w*

És Kiiyan még mindig jobban csinálja. Nyomtam egy visítozást a második refrén után, csak az annyira szar lett, hogy inkább kivágtam:D

Tütütűtűtűtű-tűtütűtűtűtű~

Függetlenség napja, fuck yeah. Szeretünk, Alfred.

És az Uninstallt csak azért mert szeretjük a svédeket is, és mert ott van az a bizonyos Revolution War jelenet, és mert tegnap este óta a Haitoku no Kodou jár a fejemben, ami a GR eddigi egyik legszebb száma szerintem. Eddig nem igazán hallgattam, merthogy a címét kanjin kívül mással nem hajlandó kiírni a lejátszóm, de tegnap teljesen rákattantam...T.T Meg az Uninstallra is könnyezgettem közben, arra meg azért mert a Ruinyából kábé minden második főszereplőmre tudok rá rittyenteni fejben egy kis PV-t (dA-n Laeyáét egy gyors festményben már meg is lehet csodálni).

Ééééés megint témánál vagyunk... bocs, Alfred.

Túlélés és szerelem? - Az Éhezők Viadala kritika

Bezony, erre is rávettem magamat, tegnap kivégeztem az Éhezők Viadalát.
Alapsztori (ha valaki nem vágná):
 Katniss Everdeen az USA romjain létrejött Panem legszegényebb körzetében éldegél, gyakorlatilag illegális vadászatból és a feketepiacon való kereskedelemmel tartja fenn magát és a családját. Aztán a húgát kisorsolják az Éhezők Viadalára, ami annyit tesz, hogy beeresztik huszonhárom másik kiválasztottal egy arénába és last man standing wins. Katniss természetesen jelentkezik helyette és így lesz a Chocapic.
És most jön a spoiler része a dolognak.
Kezdjük a pozitív dolgokkal:
Maga a helyzet egész szépen meg van magyarázva, a Tizenharmadik Körzet árulása miatt a többieknek is szívniuk kell, méghozzá nem is akárhogyan. A Viadal szabályai egész szépen megvannak, habár nincs belőlük túl sok. Sőt, a dolog még izgalmasabbnak ígérkezett annak a bizonyos versenyzőnek az említésével, aki poénból elkezdte felzabálni az áldozatait (hm, ez ismerős valahonnan.... Iwane?). Ami még különösen tetszett, az Katniss reakciója a helyzetre. Őszintén szólva tartottam tőle, hogy már az elején lemegy hisztis ribancba, de javára legyen mondva, ez csak a végén történik meg, és akkor is van annyi esze, hogy még lőjön és vadásszon és élnem kell és élnem kell. Az anthro farkasmutánsok meg igazán megmentették az utolsó pár fejezetet. Igazán szerepelhettek volna többet.
És most jön a földbedöngölés.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapkövetelménynek tartom egy regénynél, és úgy általában bármilyen elbeszélésnél a múlt időt. Igen, Collins néni, olyan is van. Kééépzeld. Legalább valami értelme lenne, vagy nem tudom, de nem basszus, csak úgy van a jelen idő! Figyeljetek, nemsokára divatba jön a jövő idős könyvírás is. Figyeljetek csak.
Túlélés. Hát jó, oké, ezt elég szépen megoldotta, csak azért az Éhezők Viadalának megvan az a követelménye is, hogy csinálj valamit! Nem arról szól, hogy felmászol egy fára és lesed, hogy ki kit ölt meg, mert kérlek szépen akkor a legerősebb marad életben utoljára és abba te is beledöglesz! Nem, itt bizony ölni kell, akit csak tudsz, ha meg béna vagy, az a te bajod. Jó, egy picit talán kemény vagyok, de nekem egy ilyen jellegű sztoriban kell a vér, hogy a főszereplő egy kicsit elborzadozzon saját magán. Ez is csak élettapasztalat, nem? Személy szerint van olyan szereplőm, aki halálosan gyáva (igen, Sasharól van szó, akinek benne van a tíz legnagyobb félelmében a vér és a vécé), és gyűlöl ölni, de megteszi, mert muszáj, mert különben ő halna meg, amit szintén nem akar! Tehát kuss legyen Katniss, és takarodjál gyilkolni.
Romantika.
Milyen romantika? Valamiről lemaradtam?
Romantikus regényként hallottam róla. Hol a romantika? Peeta szereti Katnisst, Katniss eljátssza, hogy szereti Peetát, és kemény egyszer megjegyzi, hogy hát de jó is lenne, a Gale itt lenne. Mindezt úgy, hogy ő biza nem akar megházasodni és gyereket szülni. Romantika? Hát... ja. Collins brutálisan kivégezte a romantikát az elején, és az utolsó két fejezetben azt erőszakolja szorgalmas nekrofil módjára. Az nem romantika, hogy az utolsó két oldalon azon veszekednek, hogy akkor most szeretsz-e vagy csak végig ilyen jól színészkedtél. (Az romantika, ha megcsonkítod magad álmaid nőjéért, feleségül veszed, teherbe ejted, aztán bekattansz és a másik személyiséged megerőszakolja és puszta élvezetből megöli minden további cél nélkül, de ez ugyebár egy másik történet... :D Igen, amúgy azon filóztam az egész könyv alatt, hogy Ikedoék ezt hogy bírnák.)
Ami még egy esélyes dolognak tűnt, az a szabálymódosítás. Na, most ezzel visszahozzák hamvaiból a húsz méterre ásott románcot... de nem, még ezt is elbasszák! Számomra nyilvánvaló ezek után, hogy Collins szűziesen tisztán akarja tartani Katnisst, annyira, hogy az már idegesítő. Ha egy ilyen jellegű alapszituációba helyezzük a főszereplőnket, arra bizony számítani kell, hogy előbb-utóbb be kell mocskolnia a kezét, akár akarja, akár nem. Más szerzők ezt amennyire tudom, elfogadják, most hirtelen a Trónok Harcából Arya ugrott be. Ő ezt felfogta kilencévesen (Katniss tizenhat, csak megjegyezném) és bizony ölt is, ha kellett. Katnisst ellenben mintha állandóan Vanishben tartanák kipreparálva, hogy biztos ne bántson senkit, ha nem muszáj, vagy ha muszáj, akkor se közvetlenül. MI EZ?!
A film. Egy jelenetet láttam belőle, na azt felejtsük el. Remélem, Collins legalább a következő két kötetben összekapja magát.
ÉS meg kell mondanom, még így is jobb volt, mint amire számítottam.

De azért nézzük meg, mit mond erről egy FÉRFI. Tudjátok, mindkét oldalt meg kell hallgatni döntéshozatal előtt.

Tiszteletem az emberiségnek... megint.

Ehhez hadd ne szóljak hozzá. De úgy hallottam, a csapat később egész sikeres lett...