Alapsztori (ha valaki nem vágná):
Katniss Everdeen az USA romjain létrejött Panem legszegényebb körzetében éldegél, gyakorlatilag illegális vadászatból és a feketepiacon való kereskedelemmel tartja fenn magát és a családját. Aztán a húgát kisorsolják az Éhezők Viadalára, ami annyit tesz, hogy beeresztik huszonhárom másik kiválasztottal egy arénába és last man standing wins. Katniss természetesen jelentkezik helyette és így lesz a Chocapic.
És most jön a spoiler része a dolognak.
Kezdjük a pozitív dolgokkal:
Maga a helyzet egész szépen meg van magyarázva, a Tizenharmadik Körzet árulása miatt a többieknek is szívniuk kell, méghozzá nem is akárhogyan. A Viadal szabályai egész szépen megvannak, habár nincs belőlük túl sok. Sőt, a dolog még izgalmasabbnak ígérkezett annak a bizonyos versenyzőnek az említésével, aki poénból elkezdte felzabálni az áldozatait (hm, ez ismerős valahonnan.... Iwane?). Ami még különösen tetszett, az Katniss reakciója a helyzetre. Őszintén szólva tartottam tőle, hogy már az elején lemegy hisztis ribancba, de javára legyen mondva, ez csak a végén történik meg, és akkor is van annyi esze, hogy még lőjön és vadásszon és élnem kell és élnem kell. Az anthro farkasmutánsok meg igazán megmentették az utolsó pár fejezetet. Igazán szerepelhettek volna többet.
És most jön a földbedöngölés.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én alapkövetelménynek tartom egy regénynél, és úgy általában bármilyen elbeszélésnél a múlt időt. Igen, Collins néni, olyan is van. Kééépzeld. Legalább valami értelme lenne, vagy nem tudom, de nem basszus, csak úgy van a jelen idő! Figyeljetek, nemsokára divatba jön a jövő idős könyvírás is. Figyeljetek csak.
Túlélés. Hát jó, oké, ezt elég szépen megoldotta, csak azért az Éhezők Viadalának megvan az a követelménye is, hogy csinálj valamit! Nem arról szól, hogy felmászol egy fára és lesed, hogy ki kit ölt meg, mert kérlek szépen akkor a legerősebb marad életben utoljára és abba te is beledöglesz! Nem, itt bizony ölni kell, akit csak tudsz, ha meg béna vagy, az a te bajod. Jó, egy picit talán kemény vagyok, de nekem egy ilyen jellegű sztoriban kell a vér, hogy a főszereplő egy kicsit elborzadozzon saját magán. Ez is csak élettapasztalat, nem? Személy szerint van olyan szereplőm, aki halálosan gyáva (igen, Sasharól van szó, akinek benne van a tíz legnagyobb félelmében a vér és a vécé), és gyűlöl ölni, de megteszi, mert muszáj, mert különben ő halna meg, amit szintén nem akar! Tehát kuss legyen Katniss, és takarodjál gyilkolni.
Romantika.
Milyen romantika? Valamiről lemaradtam?
Romantikus regényként hallottam róla. Hol a romantika? Peeta szereti Katnisst, Katniss eljátssza, hogy szereti Peetát, és kemény egyszer megjegyzi, hogy hát de jó is lenne, a Gale itt lenne. Mindezt úgy, hogy ő biza nem akar megházasodni és gyereket szülni. Romantika? Hát... ja. Collins brutálisan kivégezte a romantikát az elején, és az utolsó két fejezetben azt erőszakolja szorgalmas nekrofil módjára. Az nem romantika, hogy az utolsó két oldalon azon veszekednek, hogy akkor most szeretsz-e vagy csak végig ilyen jól színészkedtél. (Az romantika, ha megcsonkítod magad álmaid nőjéért, feleségül veszed, teherbe ejted, aztán bekattansz és a másik személyiséged megerőszakolja és puszta élvezetből megöli minden további cél nélkül, de ez ugyebár egy másik történet... :D Igen, amúgy azon filóztam az egész könyv alatt, hogy Ikedoék ezt hogy bírnák.)
Ami még egy esélyes dolognak tűnt, az a szabálymódosítás. Na, most ezzel visszahozzák hamvaiból a húsz méterre ásott románcot... de nem, még ezt is elbasszák! Számomra nyilvánvaló ezek után, hogy Collins szűziesen tisztán akarja tartani Katnisst, annyira, hogy az már idegesítő. Ha egy ilyen jellegű alapszituációba helyezzük a főszereplőnket, arra bizony számítani kell, hogy előbb-utóbb be kell mocskolnia a kezét, akár akarja, akár nem. Más szerzők ezt amennyire tudom, elfogadják, most hirtelen a Trónok Harcából Arya ugrott be. Ő ezt felfogta kilencévesen (Katniss tizenhat, csak megjegyezném) és bizony ölt is, ha kellett. Katnisst ellenben mintha állandóan Vanishben tartanák kipreparálva, hogy biztos ne bántson senkit, ha nem muszáj, vagy ha muszáj, akkor se közvetlenül. MI EZ?!
A film. Egy jelenetet láttam belőle, na azt felejtsük el. Remélem, Collins legalább a következő két kötetben összekapja magát.
ÉS meg kell mondanom, még így is jobb volt, mint amire számítottam.
De azért nézzük meg, mit mond erről egy FÉRFI. Tudjátok, mindkét oldalt meg kell hallgatni döntéshozatal előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése