Az Ezüst-tó kalózai - A magányos lovas

Ebben a pillanatban estem haza a moziból, hogy hírt hozzak néktek:)
Hogy ültem be? Nem volt más film, amiről úgy gondoltam, hogy társaságban megérne egy próbát. Főleg a társaság jellege miatt, de nem ez a lényeg. Ne olvassatok utána, ne nézzetek trailert, mert úgy az igazi.
1933., San Fransisco. Egy kisfiú betéved egy vadnyugatról szóló kiállításra, ahol is az egyik kiállított indiánszobor felfedi élő jellegét (igen, egy élő ember kiállt pózolni...) és mesélni kezd neki egy régi-régi történetet...
A sztori elmegy annak ellenére is, hogy gyakorlatilag egy westernesített Karib-tenger kalózai, pláne, hogy a főszereplők is kiköpött Will és Jack (a klasszikus első Karib-tengerből, nem a folytatásokból, amiket én be kell, hogy valljam, nem szeretek). De ezt a filmet legalább egyszer meg kell nézni.
A cuki indián kiscsávóért.
A látványért.
Johnny Depp kattant indián-szereléséért.
Helena Bonham Carter zseniális alakításáért, mint kurtizán.
A döglött hollóért Depp fején.
A szintén kattant szellemlóért.
És a két és fél órás random shit happensért, mert gyakorlatilag csak ebből áll.
Na meg a kannibál banditáért és a vérnyulakért.

És a végén megmarad a kérdés: Minek az álarc?