3 pár van a főszerepben, mindegyiküknek más a története, viszont - mivel ebből 3 uke és 2 seme ugyanott dolgozik - nagyon jól összefonták a történetszálakat. Érdemes még kiemelni, hogy bár minden részben van legalább egy futó csók, a hangsúly mégis a romantikán van, soha nem lesz szexcentrikus.
Onodera eddig csak irodalommal foglalkozott egy neves kiadó tulajának fiaként, aztán véletlenül beosztották az Emerald nevű shoujoantológia szerkesztőségéhez. Ha ez nem lenne elég, a főszerkesztő apró pluszként gyerekkori szerelme, aki tíz éve összetörte a szívét (vagy fordítva?), és azóta nem szeretett bele se férfiba, se nőbe. Takano ugyanakkor elfogadja a kihívást, és megígéri, hogy Onodera egyszer még csakazértis bele fog szeretni.
Yoshino női álnév alatt a Marukawa Kiadó egyetlen férfi mangakája, aki tisztában van vele, hogy szerelmes a szerkesztőjébe és tudja, hogy Hatori viszonozza is az érzelmeit. Csak akkor inog meg egy kicsit, amikor látja szerelmét az egyik asszisztensével (szintén pasi) csókolózni az utcán, de utána maga lesz a megtestesült bizonytalanság.
Kisa szintén szerkesztő, 30 éves és legnagyobb gondja az, hogy a férfiakba kinézet alapján szeret bele. Ebből tanulva nem veszi észre, hogy legújabb kiszemeltje, a 21 éves könyvesbolti eladó Yukina talán tényleg az igazi lehet. Mellesleg a szerkesztőségen Onodera mellett ül.
Összegzésképpen... aki kipróbálja, az nem jár rosszul.
És a végére a kedvenc jelenetem egyben történelmi pillanat: Takano Masamune - nevet. (Tényleg csak egyszer csinált ilyet az eddigi 8 rész alatt, de az számomra az év röhögése lett.)
Hm... Ha 10 évvel idősebb lennék és pasi, Takano-sant szeretném semémnek. (Ricchan - Ritsu-chan - te mázlista!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése