Pedig pont pár napja mondta rólam Kisame: "Olyan nincs, hogy nem nevetsz. Na jó, de az csak az esetek 1 százaléka..."
Úgy érzem, túl sok az az egy százalék... az inkább az, amikor nem vagyok depressziós. Mert ő még nem látott úgy. Mert ha velük vagyok és jól érzem magam, akkor folyamatosan ráz a röhögés. ("Letört a kukiiim!!!")
És ez a suliban csak egyre rosszabb és rosszabb lesz... de legalább még ott van a cosplay.
Speciel erre gondolok:
Jó, hogy vannak ilyen beteg cosplayerek. Ők tartják bennem a lelket... Még egy dolog, amit az animének, a mangának és úgy általában Japánnak köszönhetek.
Hogy is mondtad, Kisame...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése