Ezt már muszáj leírnom.
Nemrég hallottam valakitől, hogy a Vampire Knight túl shoujo. Bárki mondhatja ezt rá, de én még yaoi-pártiként is szeretem. (Bár tényleg jobb lenne, ha Yuuki fiú lenne.) Ennek a megfelelő arányú vér-dráma-romantika hármason kívül van még egy oka: a vámpírok. Valami vonz ebben a fajtalankodásban. Mindhárman tudják, hogy Zero és Kaname vámpír, de amíg Yuuki ezt elfogadja, addig Zero még magát is gyűlöli ezért.
Gondolom, mindenkinek rémlik Yuuki és Kaname találkozása. Yuuki megfogta Kaname fogát és sikítva hátraugrott. Ez valami rohadtul elkapott. Pontosabban Kaname tekintete ez után. Nehéz leírni, nem is próbálkozok vele. Lényeg a lényeg.
A másik ilyen a Chrno Crusade, amit a pápa szerintem egy oldal után hajítana a tűzbe. Az még csak egy dolog, hogy fődémonunk neve akár időt is jelenthet (Chrno=Kurono=Kronosz=idő - miről is szól a sorozat...?), de elég szép fajtalankodás is van benne.
Rosette-en kívül gondolok még Magdalénára is, aki már két fejezet után bekerült a top tízbe. Hogy miért? Ahogy Chrno is mondja, úgy viselkedett, mintha nem lennének démonok és emberek, így lassan már a bűnösök se vették figyelembe ezt a határt - kivéve persze Aiont.
Szerintem ezeken érdemes elgondolkodni egy kicsit.
Sajnos az elfogadás témája az elmúlt három évben számomra túlságosan is aktuális lett, ezért saját mangáimba is bele szokott kerülni a kérdés: elfogadnád-e, ha a legjobb barátodról (vagy éppen rólad) kiderülne, hogy közel sem emberi lény? (Ez így főleg a már említett Shadow-ban kerül elő.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése