A jelszó: yaoi

 Elgondolkoztam azon, hogy holnap kéne indítani egy yaoi-vonatot^^ Aki benne van, azt várom.
  Valamint azon is eltűnődtem, hogy miért undorodik annyi ember a yaoitól és a yuritól. Sokszor hallom, hogy hogy lehet ilyeneket írni/olvasni. Mindkét válasz rendkívül egyszerű.
  Japánban a homoszexualitás alapból nem annyira tabutéma, mint máshol. Így aztán miért is ne építhetnének a mangakák külön műfajt köré, és ha már, akkor legyen rögtön kettő - ezek a yaoi és a yuri.
  A másik kérdés már egy kicsit bonyolultabb, mint amilyennek hangzik. A legtöbben, ha rákeresnek Google-n, rögtön szembekerülnek a műfaj leghardosabb részeivel, és pont ez a baj. Egy sima, 1-2 részes/fejezetes történetkével kezdve sokkal jobban meg lehet érteni a lényeget. Ezek alatt főleg olyanokat értek, ahol nem a jó öreg alapsztorival találkozunk (a seme elcsábítja az ukét, lesz*pja és megkerázza), hanem először egy halvány romantikával átszőtt, kész történettel. Ehhez továbbra is ajánlom Tibris műveit, aki pontosan ilyen doujinshiket rajzol. (Bár egyszer már megerősítette sztereotípiáimat a németekről - az egyik rajzához odakommentelte :" Amikor ezt vázlatoltam, épp részeg voltam"...) Én speciel a Left you alone-nal kezdtem yaoista pályafutásomat, az például egy nagyon jó kis doujinshi (a második fejezete, a Liberty szintén), jól adja vissza a karakterek eredeti jellemét, ráadásul mindkét fejezet elég jól be is illeszthető az eredeti történetbe. Emellett meg szinte csak a szerelem hatja át az egészet, magában a LYA-ban a 40. oldal előtt és az 50. után semmi nem történik, mégis érdemes legalább egyszer elolvasni. A lényeg, hogy kell hozzá némi azonosulási készség, így ha például az uke szemszögéből nézzük, nagyon jól meg lehet érteni, mit is érez.
  Köszönöm.

U.i.: Remélem, azért holnap fel tudok kelni időben, nem úgy, mint ma - onee-chan fél tízkor ébresztett, hogy nem tízre kell-e mennem kozmetikushoz: p