Nemrég a Naruto the Abridged Series-ben elhangzott egyik számnak rákerestem az eredetijére - és elfogott a nosztalgia.
A szóban forgó dal ugyanis A fantasztikus labirintus (Labyrinth) című filmben volt, ami valamiért nagyon ismerős volt, és rá is jöttem miért: 9-10 évvel ezelőtt ez volt az egyik kedvenc filmem!!! (Maga a film 1986-os, 11 évvel idősebb nálam.)
Mármint a magyar nyelvű live action filmek közül. A nem magyar rajzfilmek közül többek között a listámon volt asszem a Roi Lion (Oroszlánkirály), a Rox et Rouky (nemtom a magyar címét), a Cendrillon (Hamupipőke), a Pocahontas és természetesen a Le cygne et la princesse (A hattyúhercegnő) - ezek nagy részét máig nem láttam magyarul. (Hosszú történet, hagyjuk.)
Tehát a Labirynth egy alapból nem túl eredeti, de ütősen megcsinált történet. Sarah úgy érzi, a szülei nem törődnek vele igazán, ezért ki is bukik, mikor rábízzák a kisöccsét, Tobyt. Toby viszont kisgyerek lévén nem hagyja békén a nővérét, ezzel tovább roncsolva annak idegeit, mire a lány azt kívánja, bárcsak elvinnék a manók - erre a ház megtelik manókkal, sőt királyuk, David Bowie, személyesen viszi el a gyereket, de ad Sarah-nak időt, hogy ha akarja, menjen el érte a várába. A vár viszont reménytelenül messze van, egy labirintus túloldalán.
Sarah egyébként tipikus otaku, a szobája tele van a kedvenc könyvével (The Labyrinth) összefüggő cuccokkal, a parkban kedvenc szereplője ruhájában gyakorolja annak szövegét, emiatt órákat is képes késni mindenhonnan.
David Bowie-n meg aki nem tudja, miért röhögök (azon kívül, hogy pontosan úgy áll a haja, mint Namikaze Minatonak, a 4. Hokagénak), az nézze meg a fent említett sorozatot. Mert Kakashi nem David Bowie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése