Alapmű kivesézése következik, méghozzá Tim Burton Halott menyasszonya. Ha nem láttad, takarodsz.
Nem igazán arról szeretnék most írni, ami a filmben történik, vagy a megvalósításról, sokkal inkább, amiről szól, ez pedig a halál lenne. És nagyon kérek mindenkit: ez az én személyes véleményem. Nem szándékom hittéríteni, ha te mást gondolsz erről, oszd meg megjegyzésben, lehetőleg kulturáltan. Tiszteletben fogom tartani.
A halál az emberek számára mindig is megosztó dolog volt, de az biztos, hogy a legtöbben nem egy pozitív élményként tekintenek rá. Ez teljesen érthető, hiszen az általános nézet szerint a halál az élet vége, ellentéte.
Ebbe én szeretnék beleszólni.
És akkor már idéznék is egy Murakamit, miszerint "a halál nem az élet ellentéte, hanem annak része." Miért zseniális ez a mondat? Mert annak, aki meghalt, valóban az élet végét jelentheti a halál, azonban az ő elmúlása a körülötte élők életének részévé válik, ezen túl kell tenniük magukat, ami nem egy könnyű dolog.
És éppen ezért volt nagyon jó húzás, hogy Tim Burton ezt választotta témának: a gyerek kiskorában leül, megnézi a filmet, később is előveszi, újra megnézi, és előbb-utóbb megérti a lényeget. A haláltól nem kell félni. Az emberek általában rettentő sok dologtól képesek félni, ami bizonytalan, munkahely, család, egészség, és ami bizonytalan, amiatt természetes, hogy valaki fél. Mi lesz, ha nem lesz családom, nem leszek jó szülő, nem lesz munkahelyem, lakásom, stb. Két egészen biztos dolog van az életben, ez pedig a születés és a halál. Ezeken minden élő lény (direkt külön) túlesik, de mivel aki él, az a születést már letudta, inkább agyal azon, hogy milyen halála lesz.
Ezt tényleg nagyon sokan úgy élik meg, hogy valami félelmetes dolog, valami, amit addig kell elkerülni, amíg csak lehet. Pedig azért gondoljunk már bele: hacsak nem öngyilkosságról van szó, mennyiben szólhat bele az ember abba, hogyan érjen véget a saját élete? Nem te határoztad meg, hogy ki és hogyan és kitől szüljön, nem te határozod meg (legalábbis részleteiben), hogy hogyan és mikor halsz meg.
Még egy példa, hogy mire szeretnék kilyukadni: Harry Potter, Bogar bárd meséi, a három fivér története. Ketten ki akarták gúnyolni, végleg legyőzni a halált, és sokkal könyörtelenebb, gyorsabb véget értek, mint a harmadik, aki tudta, hogy ezt nem lehet örökké elodázni, és öregkorában félelem nélkül tartott a halállal.
Továbbra is a film kapcsán pedig ott a halál utáni élet. Pontos magyarázatot nem kapunk ugyan a holtak és az élők világáról, de az biztos, hogy a halottak sokkal felszabadultabb életmódot(?) folytatnak, még ha Emilynek meg is maradt a fájdalma, hogy soha nem lehetett menyasszony. Egy kivételes és baromi nehezen átlátható karakterdráma ez, amiből én most azt mondom, vonjon le mindenki, amit akar, de az, hogy az élő fiú a halott lányt vigasztalja, egy bizonyos határvonal átlépése, ahol Victor már nem fél a halottaktól, és nem azért, mert áhh, azoknak már úgyis mindegy.
És végül, ami főleg a hírhedten vallásos USA-ban merész és nagyon jó húzás volt: a pap. Ő az, aki itt a vallást személyesíti meg, ahol a holtak (főleg, ha bekopogtatnak a templom ajtaján) visszatérve békétlen, sőt általában tisztátalan lénynek számítanak (a kereszténységet véve, persze, de máshol se nagyon szeretik, ha hullák mászkálnak az utcán éjjelente). A pap, aki kiáll és ördögöt űz, amint meglátja a visszatérő lelkeket, és akit valaki lepisszeg, hogy ugyan már ne üvöltözzön templomban. Máshogy: a halál teljesen vallásfüggetlen. Szép is lenne, ha minden halottnak más szabályok szerint kéne viselkednie halála után... Ateista, keresztény, buddhista, iszlamista, mormon vagy wicca-hívő ugyanúgy meghal egyszer, az csak rajta múlik, hogy mit hisz, mi lesz utána, de annyi szent, hogy maga a halál előbb volt, mint bármilyen vallás. A hit változhat az ember élete során, de a halál ténye nem.
Ez így lehet, hogy egy kicsit durván hathat, de én személy szerint így gondolom. Fájdalmas a halál, de ettől még abszolút nem kell tőle félni. Ha tudod, elfogadod, hogy jön és valamikor bizony ide is ér, sokkal megnyugtatóbb az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése