Megszakadhat-e a szív, ami már nem dobog?

 Alapmű kivesézése következik, méghozzá Tim Burton Halott menyasszonya. Ha nem láttad, takarodsz.
 Nem igazán arról szeretnék most írni, ami a filmben történik, vagy a megvalósításról, sokkal inkább, amiről szól, ez pedig a halál lenne. És nagyon kérek mindenkit: ez az én személyes véleményem. Nem szándékom hittéríteni, ha te mást gondolsz erről, oszd meg megjegyzésben, lehetőleg kulturáltan. Tiszteletben fogom tartani.
 A halál az emberek számára mindig is megosztó dolog volt, de az biztos, hogy a legtöbben nem egy pozitív élményként tekintenek rá. Ez teljesen érthető, hiszen az általános nézet szerint a halál az élet vége, ellentéte.
 Ebbe én szeretnék beleszólni.
 És akkor már idéznék is egy Murakamit, miszerint "a halál nem az élet ellentéte, hanem annak része." Miért zseniális ez a mondat? Mert annak, aki meghalt, valóban az élet végét jelentheti a halál, azonban az ő elmúlása a körülötte élők életének részévé válik, ezen túl kell tenniük magukat, ami nem egy könnyű dolog.
 És éppen ezért volt nagyon jó húzás, hogy Tim Burton ezt választotta témának: a gyerek kiskorában leül, megnézi a filmet, később is előveszi, újra megnézi, és előbb-utóbb megérti a lényeget. A haláltól nem kell félni. Az emberek általában rettentő sok dologtól képesek félni, ami bizonytalan, munkahely, család, egészség, és ami bizonytalan, amiatt természetes, hogy valaki fél. Mi lesz, ha nem lesz családom, nem leszek jó szülő, nem lesz munkahelyem, lakásom, stb. Két egészen biztos dolog van az életben, ez pedig a születés és a halál. Ezeken minden élő lény (direkt külön) túlesik, de mivel aki él, az a születést már letudta, inkább agyal azon, hogy milyen halála lesz.
 Ezt tényleg nagyon sokan úgy élik meg, hogy valami félelmetes dolog, valami, amit addig kell elkerülni, amíg csak lehet. Pedig azért gondoljunk már bele: hacsak nem öngyilkosságról van szó, mennyiben szólhat bele az ember abba, hogyan érjen véget a saját élete? Nem te határoztad meg, hogy ki és hogyan és kitől szüljön, nem te határozod meg (legalábbis részleteiben), hogy hogyan és mikor halsz meg.
 Még egy példa, hogy mire szeretnék kilyukadni: Harry Potter, Bogar bárd meséi, a három fivér története. Ketten ki akarták gúnyolni, végleg legyőzni a halált, és sokkal könyörtelenebb, gyorsabb véget értek, mint a harmadik, aki tudta, hogy ezt nem lehet örökké elodázni, és öregkorában félelem nélkül tartott a halállal.
Továbbra is a film kapcsán pedig ott a halál utáni élet. Pontos magyarázatot nem kapunk ugyan a holtak és az élők világáról, de az biztos, hogy a halottak sokkal felszabadultabb életmódot(?) folytatnak, még ha Emilynek meg is maradt a fájdalma, hogy soha nem lehetett menyasszony. Egy kivételes és baromi nehezen átlátható karakterdráma ez, amiből én most azt mondom, vonjon le mindenki, amit akar, de az, hogy az élő fiú a halott lányt vigasztalja, egy bizonyos határvonal átlépése, ahol Victor már nem fél a halottaktól, és nem azért, mert áhh, azoknak már úgyis mindegy.

 És végül, ami főleg a hírhedten vallásos USA-ban merész és nagyon jó húzás volt: a pap. Ő az, aki itt a vallást személyesíti meg, ahol a holtak (főleg, ha bekopogtatnak a templom ajtaján) visszatérve békétlen, sőt általában tisztátalan lénynek számítanak (a kereszténységet véve, persze, de máshol se nagyon szeretik, ha hullák mászkálnak az utcán éjjelente). A pap, aki kiáll és ördögöt űz, amint meglátja a visszatérő lelkeket, és akit valaki lepisszeg, hogy ugyan már ne üvöltözzön templomban. Máshogy: a halál teljesen vallásfüggetlen. Szép is lenne, ha minden halottnak más szabályok szerint kéne viselkednie halála után... Ateista, keresztény, buddhista, iszlamista, mormon vagy wicca-hívő ugyanúgy meghal egyszer, az csak rajta múlik, hogy mit hisz, mi lesz utána, de annyi szent, hogy maga a halál előbb volt, mint bármilyen vallás. A hit változhat az ember élete során, de a halál ténye nem.

Ez így lehet, hogy egy kicsit durván hathat, de én személy szerint így gondolom. Fájdalmas a halál, de ettől még abszolút nem kell tőle félni. Ha tudod, elfogadod, hogy jön és valamikor bizony ide is ér, sokkal megnyugtatóbb az egész.

Hiszti következik, avagy milyen undorító országban élünk

Gondolom hallottak itt már egy páran a buzilobbi című gyönyörről. Nem akarok politizálni, hülye politikusok keverik a melegséget az AIDS-szel és miattuk van globális felmelegedés.
Nade.
Találtam egy édes-kedves cikket, méghozzá eme csodás címmel:

5+1 jel, hogy a buzilobbi áldozata lettem 

Nézzük.

  1. Zsákos Frodó

Szörnyű dolog, amikor az ember rájön, ahogy az egyik kedvenc filmje milyen ördögi sugallatokkal manipulál. Régóta az egyik kedvenc történetem A Gyűrűk Ura. Tizenévesen kábé négyszer elolvastam a könyveket, nagykoromra meg jött ugye a film. A monstre harmadik rész végén nagyon lelkesedtem: végre valakinek sikerült jól feldolgoznia, Frodóék örülnek, mindenki boldog, a gonosz Szauron elpusztult, satöbbi.
Most, évekkel később azonban bevillant a film csúcspontja utáni jelenet, amiben MEGLETT, FELNŐTT FÉRFIAK KÖZÖSEN UGRÁLNAK EGY ÁGYON ÉS ÖLELGETIK EGYMÁST!!!!! Mi ez? MIEZ???!!!

Kérlek. Most mentették meg a világot, örülnek, hogy életben maradtak, érted, örülnek, hogy minimális veszteségekkel megúszták. Ha ez neked meleg utalás, akkor nem mondom, hogy mit hova,

2. Így jártam anyátokkal

Alapvetően szeretem a vicces sorozatokat, bár nagyon válogatós vagyok, mindenféle Két pasi és egy kicsin nem tudok röhögni. Az egyik kedvenc szitkomom az Így jártam anyátokkal. Az Így jártamban a legjobb szereplő egyértelműen a nőcsábász Barney. Macho, jó dumája van, bármelyik csajt összeszedi – gondoltam korábban, én naiv.
De aztán mi derül ki Neil Patrick Harrisről????
Most dobhatom ki az összes tőle lopott csajozós dumámat a p*csába!

Neil Patrick Harris egy színész, Barney pedig egy nőcsábász szerepe. Kíváncsi vagyok, te hogy játszanád el ugyanezt a szerepet ilyen helyzetben. Tévé, valóság - jó lenne tudni, melyik melyik.

3. Kínaiak

Igen, a kínaiak. Vagyis leszűkítve: az ebay-ező kínaiak. Történt ugyanis, hogy a telefonom előző tokja eltört, így gondoltam, rendelek egy másikat az Ebayről. Néhány dollár – tényleg nem nagy összeg, itthon több ezer forint lenne. Mivel szeretem a pirosat (a vérvöröset, nem azt a buzisat ám), rendeltem is egyet.
Az átkozott meleglobbi azonban valahogy a szép piros telefontokomat a nemzetközi út során elcserélte: mire Magyarországra ért a csomag felfedeztem, hogy a tok RÓZSASZÍN!!!

Attól, hogy te hülye vagy és nem nézed meg a visszajelzést az eladónál (97% alatt én nem veszek semmit), még nem kell mindenhol összeesküvést látni.

4. Miley Cyrus

Cyrus kisasszony, amikor még cuki Disney-sztár volt, nem sok vizet zavart. De aztán valami eltört benne, pár évvel később seggrázásra és nyelvkidugásra szűkült nonverbális eszközkészlete. Ő az a sokak által imádott fiatal lány, aki, amikor ilyeneket csinál:
*twerk*

akkor az ember férfigyermekét olyan mondatokra kényszeríti, amit az említett férfigyermek még magában sem mert volna soha kimondani, pláne nem hangosan, hogy:

„Ha tényleg ilyen egy nő, inkább jöjjön egy férfi!"

Pfff.

Hogy jön ez ide, meséld el? Csak mert egy nő hülyét csinál magából nagyközönség előtt, attól a többinek még lehet esze és ízlése.

5. KRESZ

Szabálykövető ember vagyok, nem is szoktam gyorsan hajtani vagy tiltott helyen előzni, tudom, hogy a buszsáv nekem nem sáv, és odafigyelek rá, ha változik a KRESZ. De az, amire ma reggel ráeszméltem, a végletekig ledöbbentett.
Munkába menet egy olyan KRESZ-táblát vettem észre, amit eddig már ezerszer láttam, de az illuminátusokat meghazudtoló világméretű melegösszeesküvés által odarejtett titkos értelme csak most tudatosult bennem. Nem is akarom kimondani, hogy a terpeszben álló, láthatóan férfiembert ábrázoló piktogramon micsoda szodomita sejtetés jelenik meg a figura lába között.

... mivan?!

+1 Conchita Wurst

És persze, a buzilobbi csimborasszója, a világméretű meleg összeesküvés dívája, aki annyira arcátlan, hogy frivol szakállával, megbotránkoztatóan giccses női (!) ruhájában volt mersze fellépni egy énekversenyen.
És ha tud énekelni????? Érdekel???????????????? És ha amíg nem láttam azt gondoltam, hogy jó hangja van?????????????????????? MIVANAKKOR????

Te magad vallottad be, hogy jó hangja van. Amennyire én tudom, ez a fő szempont egy énekes(nő)nél. Ráadásul Conchita még tök vonzó is így, STFU. Előbb egy picit utánanéznél.

Kíváncsi vagyok, ennek a faszinak hány meleg ismerőse van, aki ég a társaságában...?

Tizönkííítezör~

Szánkjúúúú

Minden szupi-szuper!

Kihalt a blog. Igen. Kövezzetek érte. Aztán kaptok egy The LEGO Movie véleményezést.

Emmett teljesen átlagos srác, egy építkezésen dolgozik, mint segédmunkás, az élete tökéletes, de mégis mintha valami hiányozna, mintha kilógna a sorból, habár mindent megtesz, hogy csak egy legyen a többiek közül. Aztán egy nap találkozik egy gyönyörű lánnyal, egy fura izé ragad a hátára, szembesül vele, mennyire nem illik bele a társadalomba, és innen már csak egy kötelező jellegű mester, egy gonosz Lord Business és egész véletlenül rábizonyítható prófécia kell, hogy kész legyen a világmegmentős sztori... na és persze sok-sok LEGO és Batman.
Bevallom, tartottam ettől a filmtől. A LEGO egyszerűen annyira ott van/volt az emberek életében, gyerekkorában, hogy mindenkinek megvan, mit jelent, és ebből bizony nagyon-nagyon nehéz úgy filmet csinálni, hogy minden jelentősebb készlet helyet kapjon benne. És megoldották! Csináltak egy filmet, amit szó szerint mindenki tud élvezni: az apuka, aki még a legelső LEGO-készletre is emlékszik, a tini, aki Harry Potteren és Tini Nindzsa Teknőcökön nőtt fel, és a hatéves kisgyerek, aki most fedezi fel a LEGO Cityt. Egyszerűen annyira telerakták belső és popkultirális poénokkal (lásd a két Michelangelo), hogy bárki szívesen megnézni újra és újra, hátha az előző alkalommal kihagyott valamit.
És ami a legérdekesebb volt számomra: ez a történet sokkal összetettebbre sikerült, mint elsőre hinnénk, úgy, hogy közben teljes mértékben kikapcsol és szórakoztat. Emmett útkeresésén és hősi feladatain kívül nagyon szépen ott van a gyerek-felnőtt konfliktusa, avagy kinek mit jelent a LEGO, és ez úgy kíséri végig a filmet, hogy a végéig gyakorlatilag rá se jön az ember. Ezenkívül ott van a régi jó képregények néhány jellemző hibája, amibe senki nem gondol bele magától, és a jó öreg amerikai társadalomkritika - csináld azt, amit a többiek, legyél a tökéletes szomszéd, ne gondolkozz, csak legyél egy a sok közül.
Nézni. Ezerrel.

(De azért ez valahol vicces, hogy a főcímdalt ugyanaz a Lonely Island csinálta legalább részben, ami a Jizz in my Pants, Like a BOSS és I just had sex című gyönyöröket is osztja a népnek...)

Tényleg, mi az, hogy dáma?

Fülembe jutott a hír, hogy itten egyesek még nem látták A bűvös kard - Camelot nyomában című klasszikust. Meg amúgy is írni akartam róla, mert tegnap ezerkétszázhuszonharmicszázadszorra is megnéztem, és még mindig imádom.
 Artúr király korában járunk. A fiatal Kayley minden vágya, hogy egy napon ő is lovag lehessen, mint apja, s vágyakozva néz utána, mikor a király az udvarába hívatja. Itt azonban az apa áldozatul esik a lázadó lovagnak, Rubernek, s Artúr is csak az Excalibur ereje miatt menekül meg. Tíz év múlva Ruber visszatér, és elrabolja a kardot hű familiárisa, egy griff segítségével, azonban a madár amilyen félelmetes, olyan ügyetlen is néha, és a Tiltott Rengeteg (igen, ez a neve) felett elejti az Excaliburt. A hír persze azonnal futótűzként terjed, és az immár felnőtt Kayley indulna is megkeresni. Anyja ebben természetesen megakadályozná, azonban amint nemet mond, Ruber betöri az ajtót, és miután szerszámosládává varázsolta csapatát (no meg Kayleyék egyetlen kakasát), bejelenti igényét az asszony segítségére, méghozzá Artúr tőrbe csalásához, Kayley viszont meglóg, és egyedül indul a kard keresésére...
 Azt kell, hogy mondjam, ez a film messze leköröz nem egy Disney-filmet. A dalok zseniálisak, illetve gyönyörűek, hol mi kell, ráadásul ami még extra gyönyör, hogy a szereplők (a legtöbb Disney-rajzfilmmel ellenben) tudatában vannak, hogy énekelnek, többször hallhatóak "na most jól kiénekeltük magunkat"-jellegű megjegyzések, és ami engem mindig is megfogott, hogy főszereplőnek alkalmaztak egy vak fiút. Garrett világszemlélete világtalanságából eredően kifejezetten érdekes, csakúgy, mint a kapcsolata az őt körülvevő természettel. A sárkányokról, Cornwallról és Devonról már ne is beszéljünk. 1998-at írunk, a Frozen még pajzán gondolat sem volt, és egy kétfejű sárkánytól elcsattant az első meleg csók, amit rajzfilmben láttam (poén szinten, az igaz, de elcsattant vagy nem?).
Összességében? Az életben egyszer látni kell, magyar szinkronnal ajánlom, mert hiába Eric Idle eredetileg Devon, magyarul sokkal jobb és maradandóbb élmény pozitív értelemben.

Dilemma

Azt már magamban eldöntöttem, hogy ha meglesz Jean, akkor egyszer Hanjit is becépézem.
Mi a dilemma?

Hogy ehhez le kell-e majd kötnöm magam...

Megyek angolérettségizni, bitches!