Django elszabadul
A tizenkilencedik századi Amerikában járunk. Két rabszolgakereskedő vág át a sötét erdőn árujával, mikor is egy magát fogorvosnak mondó alak megállítja őket, és nyílt vásárlási szándékkal végignézi a rabszolgákat. Meg is találja, amit azaz akit keres, méghozzá Django személyében. Mikor azonban kifizetné az igen kedves fekete úriembert, a kereskedők közlik, hogy nem eladó, erre az orvos fegyvert ránt, az egyik hajcsár meghal, a másikat saját rabszolgáira bízza Dr. Schultz, ő maga pedig felszabadítva Djangot elindul fejvadászni, illetve megkeresni és kiszabadítani a feleségét (mármint Djangoét. Nem a sajátját).
Összességében? Véresnek véres, de hát mit lehet tenni, ha rabszolgatartókról csinál filmet az ember, ez elkerülhetetlen. Pláne, ha Quentin Tarantinonak hívják. Ettől függetlenül hozza azt, amit el lehet várni, dráma, szorult helyzetek, brutalitás, és persze humor. Konkrétan úgy pofán verik a Ku-Klux Klánt, ahogy amerikaitól én személy szerint nem igazán várnám el (merthogy ez az Államokban nagyon is valós fenyegetés volt anno, sőt egyesek szerint még ma is), főleg, hogy körülbelül egy Monty Python-jelenet szintjét hozza az a bizonyos része a filmnek.
De egyébiránt komolyabbra fordítva a szót, nem véletlen az a tizennyolcas karika. Aki viszont bírja a vért, annak hajrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése