Évösszegzés?
F@szás kis évünk volt.
2013. december 30., hétfő
2013. december 25., szerda
Jingle bells, Reiner smells~
Utókarácsony. Mert tegnap úgy elaludtam, hogy a Jézuska ébresztett. (És milyen jól esett...)
2013. december 23., hétfő
Nem láttak még négert lovon.
Na, mivel lassan spontán film-, sorozat- és könyvelemző bloggerré alakulok, kaptok egy újabb filmet, méghozzá Tarantino legutóbbi csodáját, melynek neve Aaaaaaaaaa.... vagy nem.
Django elszabadul
A tizenkilencedik századi Amerikában járunk. Két rabszolgakereskedő vág át a sötét erdőn árujával, mikor is egy magát fogorvosnak mondó alak megállítja őket, és nyílt vásárlási szándékkal végignézi a rabszolgákat. Meg is találja, amit azaz akit keres, méghozzá Django személyében. Mikor azonban kifizetné az igen kedves fekete úriembert, a kereskedők közlik, hogy nem eladó, erre az orvos fegyvert ránt, az egyik hajcsár meghal, a másikat saját rabszolgáira bízza Dr. Schultz, ő maga pedig felszabadítva Djangot elindul fejvadászni, illetve megkeresni és kiszabadítani a feleségét (mármint Djangoét. Nem a sajátját).
Összességében? Véresnek véres, de hát mit lehet tenni, ha rabszolgatartókról csinál filmet az ember, ez elkerülhetetlen. Pláne, ha Quentin Tarantinonak hívják. Ettől függetlenül hozza azt, amit el lehet várni, dráma, szorult helyzetek, brutalitás, és persze humor. Konkrétan úgy pofán verik a Ku-Klux Klánt, ahogy amerikaitól én személy szerint nem igazán várnám el (merthogy ez az Államokban nagyon is valós fenyegetés volt anno, sőt egyesek szerint még ma is), főleg, hogy körülbelül egy Monty Python-jelenet szintjét hozza az a bizonyos része a filmnek.
De egyébiránt komolyabbra fordítva a szót, nem véletlen az a tizennyolcas karika. Aki viszont bírja a vért, annak hajrá.
Django elszabadul
A tizenkilencedik századi Amerikában járunk. Két rabszolgakereskedő vág át a sötét erdőn árujával, mikor is egy magát fogorvosnak mondó alak megállítja őket, és nyílt vásárlási szándékkal végignézi a rabszolgákat. Meg is találja, amit azaz akit keres, méghozzá Django személyében. Mikor azonban kifizetné az igen kedves fekete úriembert, a kereskedők közlik, hogy nem eladó, erre az orvos fegyvert ránt, az egyik hajcsár meghal, a másikat saját rabszolgáira bízza Dr. Schultz, ő maga pedig felszabadítva Djangot elindul fejvadászni, illetve megkeresni és kiszabadítani a feleségét (mármint Djangoét. Nem a sajátját).
Összességében? Véresnek véres, de hát mit lehet tenni, ha rabszolgatartókról csinál filmet az ember, ez elkerülhetetlen. Pláne, ha Quentin Tarantinonak hívják. Ettől függetlenül hozza azt, amit el lehet várni, dráma, szorult helyzetek, brutalitás, és persze humor. Konkrétan úgy pofán verik a Ku-Klux Klánt, ahogy amerikaitól én személy szerint nem igazán várnám el (merthogy ez az Államokban nagyon is valós fenyegetés volt anno, sőt egyesek szerint még ma is), főleg, hogy körülbelül egy Monty Python-jelenet szintjét hozza az a bizonyos része a filmnek.
De egyébiránt komolyabbra fordítva a szót, nem véletlen az a tizennyolcas karika. Aki viszont bírja a vért, annak hajrá.
2013. december 20., péntek
2013. december 18., szerda
Ultimate agyhalál, avagy esti mese SnK módra
Előre is bocsánat, de megint volt egy álmom, amit úgy érzem, meg kell osztanom a világgal.
Nem tudom, emlékeztek-e azokra a régi mesekönyvekre, amiknek anyagból volt a gerince és vastag fekete papírborítása volt. Nem emlékeztek. Mindegy, én ilyenek között nőttem fel, lehet, azért került pont egy ilyesmi a kezembe.
Namost, lapozgatom a tartalomjegyzéket, és hirtelen szembejön egy ilyen cím:
Nem tudom, emlékeztek-e azokra a régi mesekönyvekre, amiknek anyagból volt a gerince és vastag fekete papírborítása volt. Nem emlékeztek. Mindegy, én ilyenek között nőttem fel, lehet, azért került pont egy ilyesmi a kezembe.
Namost, lapozgatom a tartalomjegyzéket, és hirtelen szembejön egy ilyen cím:
Chou Oogata Kyojin to Megata Kyojin
Igen, ez egy mese volt Bertlről és Annie-ról. Igen.
Beleolvastam. Hát kérlek szépen ez arról szólt, hogy Annie-t elrabolják, mire Bertl rendes jógyerekhez illően fogja a hamubansült pogácsát és elindul (nem mellesleg derékig érő hajjal és félmeztelenül) megmenteni. Még annyi rémlik, hogy megtámadták egy ollóval a halpiacon. Ne kérdezzétek.
2013. december 15., vasárnap
Szexis Annie-kun és ölelgetnivaló Colossal-chan
Animekarácsony 2013.
Reggel ott indult viccesen a dolog, hogy mivel vécében nehéz öltözni, otthonról már kisminkelve, cépében indultam volna. Ez ott kezdett bonyolódni, hogy mivel még életemben nem volt rajtam rendes smink, fél óráig tartott csak a szemem kihúzása, utána onee-chanom feladta, és takarodtam ki. (Ezúton is bocsánat!!!)
A belépés az még egy vicces sztori volt, bő egy óra úgy, hogy közben ha lehúztam a kabátomat, akkor fáztam, ha nem, akkor a kötésemtől nem kaptam levegőt. (Ekkor láttam meg amúgy a képen látható gyönyörűséges Annie-chant is:3)
Először is a cosplayemről: baromira élveztem Nait, mert nem bonyolult, jól néz ki, bármikor fel tudom kapni negyed óra alatt (smink nélkül) és not to mention, soha nem fotóztak még ennyit. Kicsi Gareki pluszban dobott a sikeremen.
Ami mondjuk szép volt, hogy érdekelt kábé két-három program, azok viszont egyszerre. Pontosan egyszerre.A többi időt Shirochiékkal töltöttem, csak hát valljuk be, rövid volt ez az egy nap.
Viszont sikerült beszereznem a Biblia (aka SnK manga) első kötetét, és egy Flügel der Freiheit nyakláncot:33 és a mostani Mondot.
Öhm, na erről hadd írjak még egy kicsit. Mert be kell vallanom, hogy csak az Éhezők Viadala és az SnK cikk miatt vettem meg. Ehhez képest...
Három éve olvasom a Mondot, de ilyen trágya cikket még nem láttam benne, mint az SnK.
Maga a szám ott akasztott ki, hogy ezerhatodik cikk és poszter Vampire Knighttal, MLP, és komolyan, a tartalom bő felének kábé köze nincs Japánhoz, mert neem, nem erről szólna ám a magazin!
Na de a cikk: eddig megszoktam a Mondo-cikkektől, hogy kitérnek sztorira, megvalósításra és összességében a minőségre. Sztoriról kábé semmit nem tudtunk meg, megvalósításról se sok minden hangzott el, minőségként pedig felhoztak kemény 5-5 pontot pro-kontra, amiből az ember totál nem tudná eldönteni, akkor most jó-e a sorozat. MI. VOLT. EZ.
De komolyan, az SnK 2013 legfelkapottabb animéje, ráadásul már kétszer írtak róla rövidebb, de sokkal színvonalasabb cikket. Nem hiszem el, hogy ennyire el lehet valamit fosni.
Na mindegy, amúgy jó kis con volt, Tetrificus Totalus, és pofáraesett Jean.
De a nap fénypontja az volt, mikor Shirochi meglátta az SnK-Eleven testek crossoveremet. (M és Jean...) Felbecsülhetetlen érték volt, amit előadott rá reakcióként. Komolyan.
 |
| Avagy a fordítva felvett póló csodája |
Reggel ott indult viccesen a dolog, hogy mivel vécében nehéz öltözni, otthonról már kisminkelve, cépében indultam volna. Ez ott kezdett bonyolódni, hogy mivel még életemben nem volt rajtam rendes smink, fél óráig tartott csak a szemem kihúzása, utána onee-chanom feladta, és takarodtam ki. (Ezúton is bocsánat!!!)
A belépés az még egy vicces sztori volt, bő egy óra úgy, hogy közben ha lehúztam a kabátomat, akkor fáztam, ha nem, akkor a kötésemtől nem kaptam levegőt. (Ekkor láttam meg amúgy a képen látható gyönyörűséges Annie-chant is:3)
Először is a cosplayemről: baromira élveztem Nait, mert nem bonyolult, jól néz ki, bármikor fel tudom kapni negyed óra alatt (smink nélkül) és not to mention, soha nem fotóztak még ennyit. Kicsi Gareki pluszban dobott a sikeremen.
Viszont sikerült beszereznem a Biblia (aka SnK manga) első kötetét, és egy Flügel der Freiheit nyakláncot:33 és a mostani Mondot.
Öhm, na erről hadd írjak még egy kicsit. Mert be kell vallanom, hogy csak az Éhezők Viadala és az SnK cikk miatt vettem meg. Ehhez képest...
Három éve olvasom a Mondot, de ilyen trágya cikket még nem láttam benne, mint az SnK.
Maga a szám ott akasztott ki, hogy ezerhatodik cikk és poszter Vampire Knighttal, MLP, és komolyan, a tartalom bő felének kábé köze nincs Japánhoz, mert neem, nem erről szólna ám a magazin!
Na de a cikk: eddig megszoktam a Mondo-cikkektől, hogy kitérnek sztorira, megvalósításra és összességében a minőségre. Sztoriról kábé semmit nem tudtunk meg, megvalósításról se sok minden hangzott el, minőségként pedig felhoztak kemény 5-5 pontot pro-kontra, amiből az ember totál nem tudná eldönteni, akkor most jó-e a sorozat. MI. VOLT. EZ.
De komolyan, az SnK 2013 legfelkapottabb animéje, ráadásul már kétszer írtak róla rövidebb, de sokkal színvonalasabb cikket. Nem hiszem el, hogy ennyire el lehet valamit fosni.
Na mindegy, amúgy jó kis con volt, Tetrificus Totalus, és pofáraesett Jean.
2013. december 11., szerda
ELEGEM VAN AZ OROSZ REALISTÁKBÓL.
És nem hiszem el, hogy még Megamindnak is ilyen szép zöld szeme lehet.
2013. december 10., kedd
Beyutooto ga hoshii~
Avagy Hanji says Kyojin no minna, ima ai ni iku yo!!!
Avagy megőrültem. Véglegesen.
Avagy megőrültem. Véglegesen.
2013. december 9., hétfő
WAAAAAAAARGH
Új fejezet, Jean, Bertie, ÉS ÉN CSAK ESTE JUTOK HOZZÁ!!!!
(Caps Lock is gold.)
(Caps Lock is gold.)
 |
| Hoshii hoshii hoshii |
2013. december 6., péntek
2013. december 4., szerda
Hallgassatok jó zenét.
Conchita Wurst. Csak nektek.
És persze Nejireta Yugami, mert régen raktam ki GRANRODEO-t.
2013. december 3., kedd
Bertholdt Titánovics Fubarov
Végleg agyamra ment a Bűn és bűnhődés... Bertl halál egyre jobban hasonlít Raszkolnyikovra. ...egy szexmániás, mazochista, spanyol Rogyion Romanovics Raszkolnyikov gyönyörű szemekkel.(Nem, erről nem szállok le.)
De am tényleg van egy kis spanyol beütése, azt figyeltétek már?
De am tényleg van egy kis spanyol beütése, azt figyeltétek már?
2013. december 1., vasárnap
A szeretetre éhező zombi viadala leendő apósával
Dupla elemzés, egy film, egy könyv.
Az éhezők viadala - Futótűz
Hát nem is tudom. Egy kicsit félve, egy kicsit örülve ültem be a moziba, mert hát Az éhezők viadala egy nagyon jó film lett, de láttunk már olyat, hogy egy film második része bitang kegyetlenül fostos lett. Ez nem az a film.
Kemény egy lényegesebb hibát találtam az egész filmben, ami bezavarhat, egyébként olyan szépen hozza a színvonalat, hogy csak néztem. Finnick Odair meglepően jó pasi lett (ne is képzeljétek, mire számítottam...), Caesar tündéri, Cinna ruhái gyönyörűek, Effie hozza a formáját, Haymitchen még mindig szakadok néha. ÉS szerepel benne Jena Malone mint Johanna. Őt a Sucker Punch Rocketje óta illik szeretni.
Zseniális. Csak így tovább.
Eleven testek
A könyv, nem a film. Arról majd később.
Főszereplőnk, R zombiként éli egyhangú életét(?), egyetlen öröme mindebben azonban a zene. De komolyan. Nem szeret embereket enni, nem érti, mit keres egy kihalt, zombiktól hemzsegő reptéren, nem érti, egyáltalán miért kell így élnie. Egy napon aztán megtörténik a csoda/baj, kinek hogy tetszik, egyik áldozata agyát, ezzel megkapva életét, érzelmeit (mert elvileg ezért esznek agyat a zombik, na meg mert ha meghagyják az agyat, akkor az illető zombiként visszajön), konkrétan egy lány, Julie iránt érzett szerelmét. Némi vérrel álcázva el is rabolja újdonsült nőjét, aki azonban hamar felismeri, hogy R nem olyan, mint a többi zombi, sőt, el is kezd komolyan megváltozni...
Nagyon szép történet, azt kell hogy mondjam. Azon kívül, hogy hetero románcból én rég olvastam/láttam ilyen (kapaszkodjatok meg) kedves sztorit, érdemes elgondolkodni a mögöttes tartalmon is. Az emberek, akik elszigetelték magukat a világtól és teljes uniformizáltságban élnek, gyakorlatilag annyiban különböznek a zombiktól, hogy még dobog a szívük, miközben R maga is meglepődik, ahogy egyre emberibbé, élőbbé válik, és körülbelül ő és Julie (nameg a barátnője, Nora) az egyetlenek, akik tényleg hisznek benne, hogy lehet változtatni a világon, és mernek is tenni ezért.
Végigmosolyogtam a könyvet, és tervben van még pár olvasás.
Irány a legközelebbi könyvesbolt.
Ja, és a Hindi nővérekről is hamarosan írok, mert ők aztán értenek a paródiához. (És Hilly gyönyörű *w*)
Az éhezők viadala - Futótűz
Hát nem is tudom. Egy kicsit félve, egy kicsit örülve ültem be a moziba, mert hát Az éhezők viadala egy nagyon jó film lett, de láttunk már olyat, hogy egy film második része bitang kegyetlenül fostos lett. Ez nem az a film.
Kemény egy lényegesebb hibát találtam az egész filmben, ami bezavarhat, egyébként olyan szépen hozza a színvonalat, hogy csak néztem. Finnick Odair meglepően jó pasi lett (ne is képzeljétek, mire számítottam...), Caesar tündéri, Cinna ruhái gyönyörűek, Effie hozza a formáját, Haymitchen még mindig szakadok néha. ÉS szerepel benne Jena Malone mint Johanna. Őt a Sucker Punch Rocketje óta illik szeretni.
Zseniális. Csak így tovább.
Eleven testek
A könyv, nem a film. Arról majd később.
Főszereplőnk, R zombiként éli egyhangú életét(?), egyetlen öröme mindebben azonban a zene. De komolyan. Nem szeret embereket enni, nem érti, mit keres egy kihalt, zombiktól hemzsegő reptéren, nem érti, egyáltalán miért kell így élnie. Egy napon aztán megtörténik a csoda/baj, kinek hogy tetszik, egyik áldozata agyát, ezzel megkapva életét, érzelmeit (mert elvileg ezért esznek agyat a zombik, na meg mert ha meghagyják az agyat, akkor az illető zombiként visszajön), konkrétan egy lány, Julie iránt érzett szerelmét. Némi vérrel álcázva el is rabolja újdonsült nőjét, aki azonban hamar felismeri, hogy R nem olyan, mint a többi zombi, sőt, el is kezd komolyan megváltozni...
Nagyon szép történet, azt kell hogy mondjam. Azon kívül, hogy hetero románcból én rég olvastam/láttam ilyen (kapaszkodjatok meg) kedves sztorit, érdemes elgondolkodni a mögöttes tartalmon is. Az emberek, akik elszigetelték magukat a világtól és teljes uniformizáltságban élnek, gyakorlatilag annyiban különböznek a zombiktól, hogy még dobog a szívük, miközben R maga is meglepődik, ahogy egyre emberibbé, élőbbé válik, és körülbelül ő és Julie (nameg a barátnője, Nora) az egyetlenek, akik tényleg hisznek benne, hogy lehet változtatni a világon, és mernek is tenni ezért.
Végigmosolyogtam a könyvet, és tervben van még pár olvasás.
Irány a legközelebbi könyvesbolt.
Ja, és a Hindi nővérekről is hamarosan írok, mert ők aztán értenek a paródiához. (És Hilly gyönyörű *w*)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)