2013. november 12., kedd

Fekete-fehér döglött kutya nyalja a gazdi kezét - Frankenweenie

Mert tegnap ehhez is volt szerencsém, és azt kell mondanom, nem csalódtam Tim bácsiban.
Victor Frankenstein (igen, ez a neve) magának való gyerek, az egyetlen barátja a kutyája, Sparky. Vele kucorog naphosszat a padláson, vele beszélget, róla forgat amatőr akciófilmet, sőt a tudományos kupára is vele szeretné elkészíteni a projektjét. Aztán egy napon beüt a baj, az osztály látójának macskája Victorról álmodik, és Sparkyt másnap elüti egy autó. A fiú teljesen magába zuhan, mígnem az egyik óráján megismerkedik a híres-hírhedt békacomb-kísérlettel (aki nem ismeri: a döglött békába áramot vezetve elkezd rugdosni), és felvillan a nagy ötlet, amit amint tud, meg is valósít, és egy viharos éjszakán feléleszti Sparkyt.
Hát nézzük. Szerintem ez egy nagyon jól összerakott kis film. Danny Elfman megint remekelt a zenével, Tim Burton maga pedig gyakorlatilag összeszedte az elmúlt pár évtized minden horrorkliséjét, és összerakta egy nagyon aranyosra sikerült mesébe. Erre mást nem lehet mondani, bármilyen morbid és esetleg ijesztő is néha. Nincs is szebb, mint este végignézni, ahogy Victor kiássa Sparkyt Goodbye Kitty mellől, és megküzd egy vámpírmacskával és Godzillával...
Ééés ami ennek kapcsán még érdekes: a szereplők nagyon adják magukat. Edgar "E" Gore egyszerűen annyira a tipikus frankensteini Igor hogy nem lehet nem mosolyogni rajta, Elsa van Helsing szintén egy jó kis kitekintés Stoker öcsi felé, de személyes kedvencem Toshiaki, akinek tudomásom szerint nincs annyi alapja, mint a többieknek (azon kívül, hogy japán szörnyet japán srác csináljon), de egyszerűen annyira japán, hogy én szakadtam az akcentusán (merthogy a hangja meg már csak valami párgenerációsan japán származású). Ennek ellenére mindenki az osztályból megegyezik valakiben: hogy gyerekek. Jó-jó, milyen is lenne, ha felnőttek ülnének be (mondjuk ilyet is láttunk már az Éretlenekben), de ezek nem gyereknek álcázott felnőttek, ezek tényleg gyerekek. Jobbak akarnak lenni, utánoznak, árulkodnak, és összességében nem értik a felnőtteket - erre szerintem a legjobb példa, ahogy Victornak az apja próbálja elmagyarázni a kompromisszum fogalmát.
Röviden? Ha szereted Tim Burtont, akkor kötelező, ha elmegy, akkor is, de szerintem még akkor is megér egy próbát, ha irtózol azoktól a fura, nagyszemű báboktól. (Animefan létedre, szégyelld magad.:D)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése