2013. október 4., péntek

Kill Bill vs. Vérmesék

Gyors összehasonlítással egybekötött kritika.

Kill Bill
 A névtelen menyasszonyt esküvőjén megölik régi társai, azonban túléli a fejlövést és négy év kóma után felébred, hogy bosszút álljon. Röviden ennyi.
 Hát gyerekek... ez nem hiába kultfilm. Egyrészt mert a menyasszony ugyan igencsak véres bosszút tervezett be és bizony tartja is a szintet, valahol mégis emberi. Igen, konkrétan a magát összefosó tizenéves yakuzafiúra gondolok, illetve az elején az általa félárván hagyott kislányra. Más gyilkos? Megöli őket is, miért ne. Ő? Elfenekeli a rendetlen japán keménygyereket, felajánlja a lánynak a bosszút. Így kell ezt.
 A másik dolog viszont, ami miatt imádom ezt a filmet, hogy hihetetlenül vicces. Nem csak az irreális gyilkolási módok miatt (A Gyalog Galoppban láttam már ilyesmit), de már a zenéje is nagyon ott van, pláne az idegesítő-fülbemászó dalok, a kurvajó dizánjok miatt, a PunciMerciről nem is beszélve.
 Harmadszorra pedig ennek a filmnek van stílusa. De komolyan, és most tekintsünk el attól, hogy végignyögtem Hattori Hanzou katanagyűjteményét. Csak hogy egy példát hozzak: Matsumoto fehér öltönyös jobbkeze. Emberek, az a hapsi engem igazán lenyűgözött, még ha csak öt percnyi szerepe is volt, az is csak az animált jelenetekben. Ő a tipikus hidegvérű gyilkos, aki valahonnan biztosan nagyon ismerős lesz, de mindig levesz a lábadról.
Quentin bácsi, szép volt.

Vérmesék
 Giovanni Manzoni valahol ott rontotta el az életét, hogy elárulta a Keresztapát, aki ugye ahogy kell bosszút esküdik, ezért Giovanni és családja Blake néven Normandiába költözik a tanúvédelmi program keretében.
A színészek jól voltak megválogatva, annyi szent, Robert de Niro, K ügynök  Tommy Lee Jones és Michelle Pfeiffer elviszik a hátukon a filmet. (Érdekesség, hogy mikor először láttam de Nirot illetve Pfeiffert, akkor is egy filmben játszottak, de az egy kicsit más jellegű volt - Csillagpor...) Egyfajta morbid humora is van az egésznek, mert ugye egy maffiacsalád volt tagjai mit csinálnak? Apuka otthon írja a memoirját (vagy a vízvezetékszerelőt juttatja kórházba), anyuka sarki boltokat gyújt fel, a gyerekek közül pedig a lány ártatlan francia szatírokat ver agyon teniszütővel, a fiú pedig a kezében tartja a suli alvilágát. Ez eddig jó is lenne DE.
A vége már nagyon elborul. Értem én, nem kellemes és szép látvány, ha a programba hiba csúszik és ki akarják irtani a teljes családodat, de engem ez zavart. Az összes szereplőből sugárzik, hogy hiába keresik a nyugodt életet, esélyük sincs rá, hogy megtalálják, és ez nagyon elnyomja az addigi humort.


Személy szerint nekem sokkal jobban bejön a Kill Bill-féle "három óráig spriccel a vér egy levágott kar után", mint a Vérmesék nyomasztó sötétsége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése