Filozófia-ötperc

Pár napja kijött a VandettA Cosplay legújabb videója Whiskey Lullaby címmel. Először is, én ha nagyon szeretek egy cosplaycsoportot, akkor azok ők (meg a Victory of Evil, de őket most hagyjuk). Minden CMV-jük jól meg van rendezve, mindent képesek megtenni egy igazán jó videóért (a víz, amibe ebben a vidiben ugráltak, 14, azaz tizennégy fokos volt), és így az eredmény mindig összeszedett, szép és kellően drámai, illetve humoros, ezt már videója válogatja. (A bűvös kard sárkányduóját összerakni Hetaliával zseniális húzás volt.)
Tehát ő lenne az:

És ennek kapcsán én most komolyan elgondolkoztam pár dolgon. (Mellékes, hogy a SiGN-ban - esküszöm, igyekszem vele!! - Sasha körülbelül ugyanezzel a helyzettel szembesül, csak neki még a háttere is betesz. Komolyan, néha úgy érzem, mintha igazából ő lenne a főszereplőm...)
Kemény dolog a diszkrimináció. Mert el kell ismerni, hogy a világ soha nem volt igazán elfogadó. Vörös vagy, szőke, albínó, fekete, van anyajegyed, nincs rajtad sapka, azonos neműt szeretsz? Boszorkány, mondták pár száz éve, de azóta ez mindössze annyit változott, hogy nem égetnek el máglyán, illetve a boszorkány szót sokkal durvábbak vették át.
A másik, ami nálam gyakrabban is előkerül fejben, az az öngyilkosság, illetve az élet értelme. De... azt hiszem, most találtam egy választ.
Az élet szerintem olyan, mint egy végtelenül hosszú sorozat. Ne vegyetek kockának, de ezzel tudom a legjobban szemléltetni. Vannak jó részei, amiket ha el akarsz olvasni, tovább kell lapoznod, de hogy igazán megértsd, a legrosszabb fejezeteken is át kell esned. És mikor már nem bírod tovább, egyszerűen leteszed a könyvet, és vége. Ez előbb-utóbb eljön.
És akik ismernek, azok tudják, hogy ha én valamibe belekezdek, azt végig is igyekszem hajszolni, és hiszem, hogy mindig vannak még előttem jó fejezetek:)

Habár jelenleg a legrosszabb romantikus slice-of-life közepén érzem magam...