2013. február 25., hétfő

:I

... noss... ami a szavazást illeti... egy picit elnéztem a dátumot a számmódosítást illetően. Azaz tegnap
estig lehetett volna. Úgyhogy Can Do lesz. Szopacs, Casper... *modja magának*


... pedig úúúgy szeretem a DECADENCE-et...>o<

2013. február 21., csütörtök

Sürgős!!

Tudom, hogy kicsit későn szólok, de az a helyzet, hogy az Adarna Karaoke versenyén filózok, azazhogy melyik számot vigyem a GR-től.
Nagyon gyorsan várom a szavazatokat, mert egy hetem sincs választani és tanácstalan vagyok!!

2013. február 18., hétfő

Ógáss!

Miközben annyira el voltam foglalva a mindenféle jóval, most látom, hogy valamiről megfeledkeztem. Na miről is? Hogy Eki túlélte a zombiapokalipszist!! ...ja, nem.
7000+ megtekintés!!

Továbbra is itt leszek, mint az a helyes kis tetkó KISHOW hasán!! Köszi mindenkinek!!

2013. február 16., szombat

Világmegmentés egy kis '80as rockkal

 Egy nem túl ismert (legalábbis Magyarországon nem az) rajzfilmről lenne most szó, méghozzá a Rock & Rule című kis gyönyörűségről.
 Egy kiadós kis világvége után járunk, mikor a Földön már csak az apokalipszist túlélő utcai állatok, macskák, kutyák és patkányok népesítik be, valamint feltűnik némi mutáció is, hiszen a kettő egymás nélkül nem igazán létezhet (ahogy azt minden filmből tudhatjuk). Adott Mok, aki valaha a legnagyobb rocklegenda volt (de még most sem elhanyagolható a híre), és épp egy természetfeletti hatalom másik dimenzióból való szólításán tevékenykedik, amihez már csak a tökéletes hangra lenne szüksége. Illetve adott egy kisebb-nagyobb belviszályokkal küzdő négytagú banda is, akiknek mindössze szeretnének berobbanni a köztudatba. A banda összetételét látva nem meglepő, hogy a szintis-énekes Angel véletlenül épp az a nőszemély, aki a tökéletes hangot birtokolja (habár ennek annyira ő is tudatában van, hogy néha csak úgy spontán lealázza a hivatásos frontember Omart). Innen egyértelmű a sztori, Mok elrabolja Angelt, Omarék pedig utánuk erednek.
 Maga a film nem hoz semmi újat (pláne, hogy 1983-as darabról van szó), a grafikája leginkább egy korabeli Disney-filmre emlékeztet, habár Disney-ék nem hiszem, hogy raktak volna olyan nyílt szexuális tartalmat egy rajzfilmbe, mint például a diszkós jelenetben megcsodálható, méretes keblüket lóbáló nők. (Ez egy szép megfogalmazása volt a dolognak, ment volna alpáribb stílusban is.) Amire én speciel felfigyeltem első ránézésre, az a szereplők egész érdekes antropomorfizmusa, már csak azért is, mert mostanában (nem mellesleg pont ezen film miatt) eléggé felkeltette az érdeklődésemet ez a téma. Omar például egész eheheheheeeee... Ami még érdekes, az az, hogy zeneként elég nyilvánvalóan a korabeli rock hangzását igyekezték követni, amitől az egész filmenk egy picit retrós, kellemes hangulata lesz. Esetleg valamivel lehetett volna hosszabb, hetven percben valahogy kevésnek éreztem, amit a karakterekből kaptam. (Omaaaar~~)
 Összességében nem egy korszakalkotó vagy kiemelkedő film, de tíz percet lehet neki adni. aztán ha nem tetszik, visszamászol a sarokba yaoizni, ha tetszik, akkor végignézed és utána mész a sarokba yaoizni.

2013. február 12., kedd

Évforduló~

Nos igen, évforduló van. Pontosan egy éve varrták a lábamat. Hogy ezt miért ünneplem meg? Mert tudom, hogy klisé, de ez a kétcentis kis varrat gyakorlatilag az életemet változtatta meg.

2013. február 11., hétfő

KISHOW cuki.

Nemrég írtam KISHOW-nak Twitteren (igen, már én is itt tartok...), hogy nincs-e kedve egy európai turnéhoz. Na abból a beszélgetésből kábé semmi nem lett, ugyanis rájöttem (éljen a guglitranszlét), hogy én egy félautomata botnak írtam, ami nem tudom pontosan, mit jelent, de valszeg akkor nem KISHOW írt vissza először, hanem kiadott nekem valami random választ vagy ilyesmi. Nézem, ma válaszoltak az egyik tweetemre. Elfilóztam, hogy ugyan ki a kútbólmászó lúdvérc írhatott és mit, és ki volt az? na ki?
Ez aranyos. Follow r-rel... hát meghalok. x33

2013. február 5., kedd

Beteges hajlamok...?

 Pár hete történt a dolog. Mostanában nekiestem SiGN című mangám rajzolásának, és ezt valaki az osztályból ki is szúrta (megjegyezném, azért egy picit szőke az illető, legalábbis nekem az). Átnézte az első tíz oldalt, aminek úgy esett, hogy a történet szempontjából fontos okok miatt a fele egy kikötözött hapsi szexuális zaklatása. Igen, tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de ennek igenis van jelentősége. Említett nőszemély erre összevonta a szemöldökét, és bejelentette, hogy én nem vagyok normális, miért nem vagyok képes normális sztorikat írni, amiben nem mindenki ilyen elmebeteg.
 Igen, nem vagyok normális. Mert úgy érzem, ha normális lennék, mosógépfrekvenciára nyáladzva olvadnék bele egy átlagember semmilyenségébe. Nemrég kezembe került egy magazin, ami a korombeli lányokat célozta meg tartalmilag - átlapoztam. És tudjátok, mit? Ha ez egy mai tizenéves lány, akkor én húszéves koromig férfiként fogok élni. Nem érdekel, ki mit mond, én nem akarom elérni ezt a szintet.
 Igen, a történeteim sem mondhatók éppen hétköznapinak. Rengeteg szereplőm meleg vagy biszexuális, nem kevés a szexuális utalás, és ha kell, a szadizmust vagy egyéb erőszakos megnyilvánulásokat sem hanyagolom. Hogy miért? Mert úgy gondolom, ezek teszik a történeteimet igazán az enyémmé. Mert a homo- illetve biszexualitást nem lehet hanyagolni, amíg léteznek olyan helyek, ahol ezekre az emberekre nem emberként tekintenek, ahol ha valakiről kiderül, milyen, akár ki is lehet végezni. Mert ilyen helyek bizony még vannak.
 A másik kedvenc reakcióm Kaura szokott érkezni. Hogy lehet őt szeretni és hogy képes elviselni ezt a helyzetet? Úgy, hogy - akárcsak Ookami Jun - olyan ártatlan lelkileg, ami meglepő Toshima elfajzott kegyetlenségében egy harmadik világháború után. Mert úgy érzem, valamennyire én is olyan vagyok, mint ő. Puszta példaként: szeretem Shirochit, de ha ő belém rúgna, ahányszor csak meglát, akkor sem biztos, hogy kerülném. Mert ha mittudomén egyik napról a másikra meghalnék, az osztályomban csak annyi tűnne fel úgy két embernek, hogy jé, három hónapja nem jött be, vajon mi lehet vele. Mert tudom, hogy neki ez számítana. Mert valami oka biztos van annak, hogy pont az ő nyakába ugrottam azon a MondoConon. És ezt senki ne vegye szerelmi mgnyilvánulásnak. Mert számomra már egy igazán jó barát is rengeteget jelent.

Köszönöm.