Az a nem is olyan régi szép nap...

  Hogy ne csak tömény depi legyen suliidőben a blog, íme egy bejegyzés Miku szombaton tartott szülinapjáról!
  Ebéd után, azaz fél kettőkor indultam a Jászai Mari térre, de így is negyed órát késtem - jól kell kezdeni -, ezek után még negyed óráig kerestük egymást... De végül is megtalált, már azért is, mert én voltam Budapesten az egyetlen olyan idióta, aki homoszexuális ninjának öltözve mászkál 34 fokban: )
  Tehát irány a Margitsziget! Volt egy kis fotózás, ami kb. úgy nézett ki, hogy Kurosaki és Miku Bleach CP-ben fényképezkedtek Kisame által és addig is a kezembe nyomtak egy üveg Egri Kékfrankost. Na mi jön ebből egy alkoholistajelölt beteg állatnak (aka én)... Így született meg a "Piás Haku" fotósorozat, amit amint megtalálok, kirakok. Utána felmentünk Mikuékhoz, ott a margitszigeti első tortára jött még 2... meg volt karaoke, jó hangulat, láthattam Miku szobáját (ahh, mangabirodalom!!!) és a CP-s szekrényét (ahh, álmaim gardróbja!!!), a társaság nagyrésze ott is aludt, én meg húztam haza hétkor. De állítólag távozásom után leült a hangulat - az egyetlen hely, ahol én vagyok a hangulatember: )
  Szövegből ennyi, a képek beszélnek helyettem.

Miku első számú tortája saját karijával, Shuran(?) vámpírral (belőle később gyufával csináltak nagymellű, rézfaszú démont)

Kurosaki vetkőzik 1.

Kurosaki vetkőzik 2.

Kurosaki vetkőzik 3.

Kurosaki vetkőzik 4. - pillanatkép 1.

Kurosaki vetkőzik 5. - pillanatkép 2. - A rossz köcsög néptáncos...

Kurosaki vetkőzik 6.

Na igen, amikor Kurosaki átöltözött, én szépen elővettem a gépemet és lődöztem a pillanatképeket...
  Így született meg ez a vidi is:

*amint tudom, felrakom!!!*

Résztvevők: Miku, Yoru, Sasu, Kurosaki, Kisame és én (Haku).

A közösen énekelt szám: Ikimono Gakari - Blue Bird

Megjegyzés: a vidi vége felé sikeresen mondtam egy oltári baromságot. Paku Romi szerepel ugyan a Hetaliában, de nem Kína és nem is Svédország, hanem Svájc. A Miku által berakott szám pedig Kína character songja.

U.i.: Selty-chan Lelkizés bejegyzéséhez: Welcome to the club...: )

Túl sok az 1%...

 Szarul vagyok. Nagyon.
  Pedig pont pár napja mondta rólam Kisame: "Olyan nincs, hogy nem nevetsz. Na jó, de az csak az esetek 1 százaléka..."
  Úgy érzem, túl sok az az egy százalék... az inkább az, amikor nem vagyok depressziós. Mert ő még nem látott úgy. Mert ha velük vagyok és jól érzem magam, akkor folyamatosan ráz a röhögés. ("Letört a kukiiim!!!")
  És ez a suliban csak egyre rosszabb és rosszabb lesz... de legalább még ott van a cosplay.
Speciel erre gondolok:

Pont ebből kezdtem el tervezgetni egy csoportos (Marik, Bakura, Yami) performance-et... ha összejön. De előtte még van pár kosztüm, amit meg kéne csinálnom...
  Jó, hogy vannak ilyen beteg cosplayerek. Ők tartják bennem a lelket... Még egy dolog, amit az animének, a mangának és úgy általában Japánnak köszönhetek.

Hogy is mondtad, Kisame...?

Ó mondd, király!

Bocs, de szar a hangulatom. Ezt a politikusok pofájába.

Goodbye my almost lover...

  Egy videó, ami sok korábbi yaoi-videónál is jobban fogott meg.
  Mert az élet rövid.
  Mert bármikor elveszítheted azt, aki fontos számodra.
  Mert az életedet a lehető legteljesebbnek kell élned.
  Mert bármikor eljöhet akár még érted is Shinigami-chan.
R.I.P. Sasuke. Te rohadt köcsög szemétláda. Édes kisöcsénk...

Ennek a hatására kezdtem el rajzolni első komolyabb yaoi-oneshotomat, a Sayonara Solitia-t. Ha minden jól megy, még viszontlátható lesz a BLushban is. A cím a Chrno Crusade endingjéből jött. Youtube search: Sayonara Solitaire full version. Szeretjük. Nagyon.

Közvélemény-kutatás és YEAH

 Ugye ki volt ide rakva egy szavazás, amire érkezett is egy válasz. A kérdés arról szólt, hogy rakjak-e ki a blogra karaoke számokat, a válasz meg döntő erejű volt. Namost... ezzel úgy állok... hogy a szavazás vége után 1 nappal eléggé sikerült megfáznom, ami annyit tesz, hogy a hangom kábé az 1AÉ-s Yoropikoéval vetekszik... Tehát egy kicsit várni kell azokra a számokra...
  És mindenkinek extra köszi, ugyanis túl vagyunk a 2000 megtekintésen!!!

Ez... rohadtul nem alkalomhoz illő, de mindegy.

Holdfénycon képek

 Na, megtaláltam a képeket! Íme:

Figyeljétek a (homo)szexi pózaimatXD

Meg kell jegyeznem, hogy a középen látható lány pontosan előttem volt színpadon, tehát az első 11 versenyzőt végigizgultuk, merthogy mindketten improvizáltunk...

Pózolás a Makyou Hyoushou-val

Tűnés a tükrömből, avagy az egyméteres izéd semmit sem ér a... senbonjaim ellen...

Zárójel: ez a mondat tényleg elhangzott (csak senbon helyett a hurkapálca szót használtam), nem véletlen, hogy a... hölgy ilyen fejet vág - próbálja visszatartani a röhögést. Bezzeg én. Én röhöghettem, úgyse látszik.

-Chihiro, összekeversz valakivel, húzzá' vissza Szellemországba!

Ebben a képben az a legviccesebb, hogy egyrészt ugye nézzük az arányokat: a 10 éves Chihiro (Sen) egy fejjel magasabb a 15 éves Hakunál. A másik vicces rész meg a maszk volt, egész nap ez volt az egyetlen fél óra, amíg tényleg rajtam volt, viszont így annyira nem láttam semmit, hogy egyedül nem tudtam lemenni a lépcsőn. Kilátni kiláttam belőle, de csak amennyit tényleg kellett.
 Lényeg, hogy szegény Chihiro Hakut tévesztett...

A képeket Dave készítette, az utolsót meg Chihiro barátnője (a nevét nem tudom..).

Kegyetlenség felsőfok fölött

 Belevágtam a Mondo által is ajánlott Deadman Wonderlandbe - már egy-két hónapja -, úgyhogy ideje egy bejegyzésnek.
  Először mondok komolyan ilyet, de gyerekek: aki nem bírja a vért és a tömény kegyetlenséget, az ne kezdjen hozzá!!! Ugyan a jeleneteken egy kicsit segít a tavaszi tokiói cenzúra ereje, nem ajánlom senkinek, aki tudja magáról, hogy nem bírná a gyomra az ilyeneket.
  Az alaptörténet: adott egy átlag srác, Igarashi Ganta. Békésen éldegél, csajozni próbál, poénkodik az osztálytársaival - amíg egyszer csak egy vörösbe öltözött alak beront az ablakon, és lemészárolja a teljes osztályt, Gantát kivéve. Mivel mást nem találnak a helyszínen, életfogytiglanra ítélik a Deadman Wonderland nevű börtönben. Ami valljuk be, 14 évesen rohadt nagy szívás. A börtönnek nem hiába ez a neve, itt ugyanis minden rabot eleve halottként kezelnek, de igazán csak közönség előtt vagy legkorábban 3 nap múlva halnak meg.
  Az opening az élni akarást, az ending pedig azt adja vissza nagyon jól, hogy mi mindent is veszítettek el a főszereplők. Utóbbi egyébként akár egy nyálas shoujo endingjének is elmenne, de a többi 22 perc gondoskodik arról, hogy ne tudjunk ellazulni.
  A rabok rendkívül morbid és változatos módokon hullanak, ezen a véres jelenetek kedvelői akár el is nyáladzanának, de közben Ganta többször is kénytelen ráébredni az emberei kegyetlenség határtalanságáról - itt nincsenek ezt korlátozó szabályok, csak közönség, akik mindezt speciális effektusoknak hiszik.
  Bátrak éjszaka nézzék meg, de akkor azt vegyék videóra és küldjék el az e-mailemre. Aki erre képes, annak külön bejegyzést szentelek.