Acchi Kocchi
Főszereplőnk egy félénk, sosem mosolygó lányka, Miniwa Tsumiki, aki természetesen fülig szerlemes osztálytársába, az álompasi Otonashi Ioba (akinek japán hangja a szintén nem semmi külsejű Okamoto Nobuhiko, róla már többször is volt szó). Ez a rajongás olyan szintű, hogy Tsumiki szerelme közelében néha egy-egy jelenet erejéig cicafület növeszt. Természetesen nincsenek egyedül, mindennapi életüket jelentősen megnehezítik barátaik, ismerőseik, nomeg a szingli sensei. A történet kábé ennyiben ki is merül, de nem kell félni, mert cserébe olyan beteges, pihent poénokat kapunk, hogy lyukat verünk a falba fejjel. Viszont előre szólok: senki ne számítson komolyabb romantikára, mert az tényleg csalódni fog.
Furuya Chihiro (igen, ez tényleg a neve) megszállott zombirajongó, egyetlen igaz szerelmének egy oszladozó zombit akar, ezenkívül pedig úgy néz ki, mint egy macska. Apjával, hóbortos nagyapjával és húgával él egy templomban, de negyedik családtagként ott van még neki Babu, a befogadott kóbor cica. Aztán beüt a baj: Babut elüti egy autó, Chihiro pedig elhatározza, hogy zombiként feltámasztja. Napokig tartó próbálkozás után így találkozik Sanka Reával, a helyi neves lányiskola igazgatójának lányával. Véletlenül kihallgatja a lány titkait, így megállapodást köt vele: nem mondja el senkinek, mit hallott, ha Rea segít neki Babu feltámasztásában. Sokadik (látszólag) sikertelen próbálkozás után aztán Rea eltesz valamennyit a legutóbb kipróbált főzetből, hogy esetleg öngyilkossághoz felhasználhassa. A dolgok végül Babu visszatérésével és Rea halálával indulnak be igazán...
Nem egy világmegváltó történet, pedofil apuka, féltékeny mostohaanya, szerelmes unokatestvér, ami igazán újításnak minősülhet a zombis műfajban, az az, hogy itt a zombik oszlását le lehet lassítani, ráadásul az agyi szintjük se csökken le rohamosan haláluk után. Viszont nyári kikapcsolódásnak kiváló, ráadásul Chihiro nekrofíliájából is ered pár lazább jelenet. Egy próbát megér.
Hotarubi no Mori he
Egy tizenéves lány, Takegawa Hotaru új iskolába megy, így kénytelen elköltözni otthonról. Ennek azonban több okból is örül, egyrészt szeretett nagybátyja miatt, másrészt pedig az erdőben rá váró youkaifiú, az ezüsthajú Gin miatt. Ginnel még kiskorában találkozott, mikor eltévedt az erdőben, és a fiú vezette ki egy faággal fogva a kezét. Gin ugyanis el van átkozva, ha egy ember megérinti, egyszerűen eltűnik. Hotaru akkor megígérte neki, hogy minden nyáron meglátogatja, és így is tesz, azonban ahogy kell, az érzéseik egy idő után kezdenek elmélyülni egymás iránt.
A grafika kifejezetten szép, a hangok is eltaláltak, a történet csendesen, nyugodtan folyik háromnegyed órán a szívbemarkoló befejezésig. Mindenképp ajánlom.
