2012. március 17., szombat
2012. március 14., szerda
Az a virág...
Megintcsak kivégeztem egy sorit, méghozzá az AnoHanát. Pontosabban Ano hi mita hana no namae wo bokutachi wa mada shiranai.
Egy átlag hikikomori, Yadomi Jinta éldegél nem túl vígan, amikor egy nap beállít hozzá egy nagyon régi ismerőse. Méghozzá Honma Meiko, az a lány, aki gyerekkori barátja volt. Valamiért azonban senki nem vesz tudomást Meiko, vagyis Menma jelenlétéről. Ennek oka pedig egyszerű: a lány tíz éve vízbe fulladt. Akik akkoriban hatan jóbarátok voltak, azok mostanra öten ötfelé szakadtak, elidegenedtek egymástól. Jintan azóta nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt alkalma bocsánatot kérni Menmától, mivel kiszaladt a száján egy olyan mondat, aminek nem kellett volna.
A grafika egyszerű, néha kicsit sánta, a szinkron és a zenék szépek. Ami először egy laza kis nyári vígjátéknak indul, az pár rész alatt kemény drámába vált át. Összegezve: kellemes, de kikapcsolódásra nem a legalkalmasabb. Mindenképp megér egy próbát.
Egy átlag hikikomori, Yadomi Jinta éldegél nem túl vígan, amikor egy nap beállít hozzá egy nagyon régi ismerőse. Méghozzá Honma Meiko, az a lány, aki gyerekkori barátja volt. Valamiért azonban senki nem vesz tudomást Meiko, vagyis Menma jelenlétéről. Ennek oka pedig egyszerű: a lány tíz éve vízbe fulladt. Akik akkoriban hatan jóbarátok voltak, azok mostanra öten ötfelé szakadtak, elidegenedtek egymástól. Jintan azóta nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt alkalma bocsánatot kérni Menmától, mivel kiszaladt a száján egy olyan mondat, aminek nem kellett volna.
A grafika egyszerű, néha kicsit sánta, a szinkron és a zenék szépek. Ami először egy laza kis nyári vígjátéknak indul, az pár rész alatt kemény drámába vált át. Összegezve: kellemes, de kikapcsolódásra nem a legalkalmasabb. Mindenképp megér egy próbát.
2012. március 11., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)